Oláh Gyula dr.: Magyarország közegészségügyi viszonyairól (Budapest, 1889)
Közegészségügyi viszonyainkról részletesen - Közegészségügy a fővárosban
ipái telepek tisztántartására, szóval minden vízszükséglet fedezésére szűrött vizet fogna a vízvezeték szolgáltatni. Botzasztó pocsékolás! Mi szükség van arra, hogy azon czélokra is szűit víz alkalmaztassek, a mely czélokat szüretien vízzel is kifogástalan jól el lehet érni ? — Az illetők nem gondolják meg azt, hogy Budapest egy gyorsan fejlődő város s ami vízszükséglet ma bőven elégnek látszik, az egy-két évtized múlva ismét kevésnek fog bizonyulni. A főváros kiépülése is oly rohamosan fejlődik, hogy azon pontokon is, melyek ma puszta telkek, egy pár évtized múlva díszes paloták, vagy viruló nyári lakások fognak állani s ha az utczák öntözésére és minden vízszükségletre szűrt víz használtatik. a 120 ezer köbméteres napi productió mellett is aránylag igen rövid idő alatt ismét ott lesz a főváros, a hol ma van. A szűrt víz ismét nem fogja fedezni az összes szükségletet s elkezdik ismét pótolni a hiányt szüretien vizzel és ismét megújulnak a szüretien víz ellen felhangzó panaszok és ismét elkövetkeznek a szüretien víz által előidézett járványok. Vélekedésem szerint ezt a kérdést, nemcsak a közegész- ségügy, de még a főváros anyagi érdekei szempontjából is csak a kettős vízvezeték létesítésével lehet helyesen megoldani. — Ivásra és konyhahasználatra szállítson a vízvezeték a főváros egész területére tiszta szűrött vizet, de minden más vízszükséglet fedezésére a szüretien dunavíz alkalmaztassék. Ily elosztás mellett a most produkált napi 36 ezer kömeter szűrt víz még néhány évig bizonyosan fedezné a főváros szűrtvíz szükségletét, az utczák, kertek, sétányok öntözésére, a nagy ipartelepek tisztántartására — szóval a köztisztaság czéljaira szükséges vizet pedig bőven és olcsón lehet szállítani a nagy Duna szüretien vizéből; — és ha a város rohamos fejlődésével a szűrt víz mai mennyisége ismét kevésnek bizonyul, akkor az ily víz mennyiségét csak az emberi fogyasztás arányában kell szapoiítani, tehát oly arányban, a mi úgy a költség, valamint a munka tekintetében időszakonkint csak jelentéktelen s mindig sokkal
