Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)

Előszó

Az idegbetegségek jegyében álló korunkban a szoczialis és egyéni óvóorvoslás az mely mélyen belevág jövő társadalmi és állami kialakulásunk peripetiáiba. Az elmegyógyintézetek közelebb hozatala az élethez exclusiv jellegüknek megszüntetése, az elmebajoknak gyökerükben való megtámadása, az alkohollal megvívandó harcz, de mindennek felett a krónikus elmebetegek tömegeinek relativ munka — és társadalomképes színvonalon való megtartása, méltó feladatai az uj század közegészségügyének, melynek uralkodó jellegét kétségkívül egy szoczialis mentési akczió fogja megadni.

Ezen küzdelemben egyik vezérlő irányelv lesz a központi idegrendszer orvosi megvédelmezése egyfelől, másfelől az idült agybetegek szoczialis értékhanyatlásának lehető feltartóztatása.

Minden arra int, hogy ezen küzdelem ne találjon készületlenül. Ezért az elmeorvoslástan művelésére modern, szabad, hozzáférhető elmegyógyintézetekben a fiatal orvosnemzedék szine-javát kell vonzani, hogy ne csak az e lmebetegek orvosai, hanem a beteg elme orvosai legyenek.

Talán kelleténél több helyet engedtem könyvemben a hazai elmeorvoslástani fejlődés retroszpektiv méltatásának, de tanulságot keresve a múlt tévedéseiből a jelenre, sok oly érdekes adatra bukkantam, melynek ma már csak hisztorikus értéke van ugyan, de a melynek külön öszszeszedése meg nem érdemelt fáradsággal járna és a melynek orvostörténészeink talán hasznát vehetik.

Igazolni szeretném még magamat a pongyolának, rendszertelennek feltűnhető beosztás miatt. De tankönyvszerű tagozást csak kétféle módon követhettem