Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
II. Az elmeorvoslás általános irányelvei és eszközei
II. Az elmeorvoslás általános irányelvei és eszközei. A modern elmeorvoslás törekvéseiben két vezérszempont domborodik mindhatározattabban. Az első az elhelyezés kérdésének háttérbe szorításával az elmegyógyintézetek olyatén szervezése, hogy azok ne legyenek a megromlott esetek költséges internátusai, melyeknek terhét a kisebb államok idővel nem fognák megbirni, hanem hogy ott az orvosi szolgálat folyton előbbre viendő specziálizálása mellett a gyógyítható esetek idejekorán jussa- vak gyógykezelés alá, a második hogy a gyógyithatlan elemek lehetőleg társadalomképes színvonalon való tartására legyen azon nagy gyógyapparatus megszerkeztve és felszerelve melyet intézetnek nevezünk. Az intézeti elhelyezésre szoruló elemek élethossziglani ellátása azon mértékben ró újabb és újabb terheket az államra és tesz újabb és újabb tébolydákat szükségessé, a mily mértékben jutnak ellentétbe az ellátatlan és szerte kolduló elmebetegek az államrend egyéb részeinek fejlettségével. Ha állami életünk kiépülésével valamennyi elmebeteget elhelyezünk, a mi annak elkerülhetlen konzekvencziája, akkor ennek terheit nem leszünk képesek elviselni. Fejlettebb államokban a szükségelt elmegyógyintézetek számának megállapításánál következő kulcs szerint számítanak. Egy millió lakosra, 1300 kezdő férhelyet számítva és tekintetbe véve a lakosságnak két évtized alatti szaporodását és a belfluktuálásra fentartandó üres helyek számát, min*3
