Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
26 tak mint korunk és hogy azt a laisser aller-t melyet expec- tativ eljárásnak szeretünk nevezni nem ismerték. Az elmekórformák felosztása azon időben Pólya szerint a következő volt: „Hol kitiinőleg az agy élete van fölmagasztalva, az üt- és vérerek működése rendentuli, s ezen túl az élet helybeli, ott őrjöngés támadhat, hol a fonadékok vannak ezen állapotban, ott tébolyodásnak lehet helye. Hol vagy az agy vagy a fonadékok ellenkező állapotra jutvák, ott ostobaság, butaság következhetnek. A két ideg- és vérrendszer kölcsönösen hatván egymásra, az őrjöngés átmehet tébolyodásba s megfordítva. A két, állat- és tenyészéleti idegrendszer kölcsönös egymásra hatásából erednek rokonszenvi őrjöngések vagy tébolyodások fajai, igy p. o. vallásos tébolyodás és őrjöngés szemérmetlen őrjöngésre fajul, a nemi részek izgatásából eredt tébolyodás vagy őrjöngés, mint félelmi és rettegési tébolyodás vagy őrjöngés mutatkozik stb.“ Az egyes kóresetekhez fűzött therapiában legsűrűbben szerepeltek az érvágás, hideg zuhany, hólyaghúzó és mim denek felett a hánytatok és hashajtók. Úgy látszik akkor az volt a felfogás hogy általános nagy takarítással mindenek előtt tabula rasát kell csinálni és a tulajdonképeni orvoslást ezen az alapon megkezdeni. így pl. minden olyan elmekórformáról melyben szerelmi vonatkozású téveszmék találtattak, hánytatás után kámfor adagolás alkalmaztatott. Feltűnő még azon körülmény, hogy az esetek majdnem mind gyógyulással végződnek, a mi tekintve a leirt esetek súlyosságát és az alkalmazott therapiát nehezen érthető és némi optimismusra enged következtetést. Innen eredhetnek egyes kórrajzok ezen záró szavai: „Észre jött ugyan, hanem ezen észrejövés a halál előpóstája volt“. 1838-ban deczeinber 2-án Zemplén vármegye rendei őrjintézet felállítását határozták el S.-A.-Ujhelyen (Jelenkor 1838. évi 100-ik szám). A meleghangú indokolás nekünk naivnak feltűnő formájában is korát meghaladó felfogást árul el: „Egy ily intézetet felállítani, mely kettős czéljának, i'őkcp a másiknak, t. i. az örjöngők gyógyításának minden részről megfeleljen, észt és tapasztalást kíván. Vannak az őrjöngésnek anyagi alapoktól függő gyógyíthatatlan esetei. Az ily őrjöngők inkább közbátorsági czélból tartatnak az intézetben, mivel az ilyekkel többé sem jót sem rosszat nem tehetünk, de a gyógyítható esetek minden esetre a legnagyobb kényelmet kívánják, mert az
