Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)

I. Az elmeorvoslás fejlődésének története

.24

Magyarországon elmeorvoslásnak a múlt század elejéig semmi nyomára sem akadunk. Az elmebetegek nagy része nemcsak orvosolatlanul, de elhelyezetlenül is maradt és szerte kóborolt az országban. Egyesek könyörületességből kaptak hajlékot egy-egy zárdában kórházban. Az elmebetegségekről való felfogás természetesen nálunk sem lehetett más mint az melyet a középkorban s az uj-kor elején a nyugati Euróba orvosi világa vallott és a melyet az elmeorvoslás általános fejlődésében ismertettünk. Érdekes és igen régi időkre visz- szanyuló fontos adat hogy a Kretinizmus első leirója magyar ember, Höfer győri orvos volt (1614-1681) Therapeutikus vonatkozást találunk Pfisterer Endre protomedicusnak egy tébolyda létesítése érdekében 1809-ben tett előterjesztésében Ugyanis két különálló épületet kíván, nyugodtak és dühöngök számára, mert „a tapasztalat mutatja, hogy a javulófélben levő őrültek és nyugodt melancholicusok egy dühöngő őrültnek látásától gyakran visszaesnek bajukba és megvadulnak.“ (Epstein)

A 20-as években a nyugatról átvett heroikus vizgyógy- mód járta hazánkban is, melynek nem egy, kinok között kimúlt áldozata lehetett.

Ezen elmeorvosló eljárás mivoltáról képet alkothatunk magunknak Rosenman Pál, Baja város orvosának «Eszbeli háborodások» alatt közölt «gyógytapasztalataiból.» A hydrotherapeutisus eljárásról ezeket mondja: A vérbocsátások után első helyet érdemel a hidegnek akármiféle kalauzból (vízből levegőből) való hatása, mely a hogy egy oldalról a fej felé tolakodó vért visszanyomja és igy a jelen bajt gyógyítja, más oldalról az agyat erősítvén, azt eszközli, hogy ez jövendőre nézve is jobban ellenszegül a vér özönének, honnét a hideg az eredetileg tiszta, vagy szövetkezéseitől meg tisztított bőszületnek is hatalmas szere. A hideg sokfélekép alkalmaztatik. Leghathatósabb de legterhesebb is a fejnek hideg vizzeli leöntése (vizhulla- tás) mely vérvisszanyomó és vérrohamgátló erején kívül, még ébresztő erővel is bir, s épen ezen utolsó hatásánál fogva, midőn a vérszövetkezés gyulasztó természetű, akkor talán nem is igen ajánltatható. A vizveregetést agy vizhullatást, (embrocatió) a bőszületben a görcsökre hajlandó egyéneknél is csak vigyázva kell tenni. Nekem selmeczi physicus koromban (1824) egy bőszölttel lévén dolgom, őtet kádban vízbe ültettem, a hideg vizet körülbelül egy öl magasságnyiról hullattam fejére. A beteg vég-