Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
55 Az 1891. év tavaszán országos érdekű fontos tárgyban fordult a kör a magyar törvényhozás képviselőházához, t. i. a köz- igazgatási törvényjavaslatnak a közegészségügyre vonatkozó módosi- tása tárgyában. A kérvényt, mely nyomtatásban a képviselőknek megküldetett Pap Samu kartárs úr szerkesztette és nyújtotta át a háznak, hol az ügy érdekében fel is szólalt. Az emlékirat a köz- igazgatási orgánumok czélszerü együttműködését kívánja és az oi-vosi közegek olyan beleillesztését a végrehajtó orgánumok közé, hogy szakismereteiket és befolyásukat az ügyek elintézésénél kellő mértékben érvényesíthessék. Ennek megfelelőleg a megyei főorvos ne legyen alárendeltje az alispánnak, és éppúgy nem a járásorvos a szolgabirónak, hanem ezek, mint különálló szak, mint önálló ügykör szereztessenek, kik javaslataikat megteszik és azok kivitelét szorgalmazzák és ellenőrzik. A körorvosokra nézve pedig legalább annyi volna megteendő, ha már nem államosittatnak, hogy éppúgy, mint a körjegyzők állami tisztviselőknek tekintetnek és az 1876. t. ez.-ben részletesen körülirt hatáskörben működnek. A kör tagjaival arányosan, daczára a csekély tagsági dijaknak, már nagyobb bevételekkel is rendelkezik, úgy hogy a segélyegyletnek átadott 310 frton és 200 írt költségeken kívül már 876 frt maradványt mutat fel a pénztár. Reményteljesen lépett az uj 1892. évbe, melynek élénksége és kedélyes barátságban töltött havi ösz- szejövetelei már az iíju gárda sorait tüntetik elénk; ismét 36 uj tag lépett be a körbe, hol a kölcsönös szívélyesség, fesztelenség és collegialitás állandó tanyáját lelik; nem éreztette itt rangját a főorvos az alorvossal; öregebb karlárs a fiatalokkal, nincsen korlát a tudományos búvár, gyakorló-orvos, vagy orvoshivatalnok között, mindannyian az összetartás, kölcsönös becsülés és önzetlen munkálkodás zászlaja alatt gyülekeztek. És erre a munkálkodásra szükség van — referál a titkári jelentés — mert érzi, hogy küzdelmeink lesznek a közeljövőben a közegészségügy terén vallott elveinknek diadalra juttatása érdekében. Közegészségügyi törvényeink tarthataliánok és azért jól esett tudomást venni az uj belügyminiszter (Hieronymi) nyilatkozatáról, hogy „a hazánk közegészségi állapotainak javulását ezélzó intézkedéseket a legnagyobb erélylyel fogja megtenni! és hogy nemcsak a múló
