Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
5 ugyané tárgyban intézett felhívást; és ezen időben gyakrabban is fölhívja reá a figyelmet. 1871-ben Török János a »Gyógyászat» hasábjain tervvázlatot készít a magyarhoni országos orvosi társulat alapszabályaira. A talaj tehát elő volt készítve a társuláshoz, a melyet még az orszíig tarthatatlan közegészségi viszonyai és készülőben levő törvényei, a főváros szervezése, az 1871-ben dühöngő cholera-járvány és talán a budai polgármester Petrovich rendelete is acut kérdéssé tettek. Ezen rendeletben meg lett parancsolva az orvosoknak, hogy cholerabetegekhez elmenjenek, bizton elvárva, hogy kényszereszközök alkalmazására szükség nem leend. A kör megalakulására egy incidens adott alkalmat. 1872. octoberben a »Gyógyászat« szerkesztősége olvasóihoz kabinetkérdést intézett, hogy kívánják a < Gyógyászat» további megjelenését, mert elhatározta, hogy az év végén visszalép a szerkesztéstől. Kivánják-e, hogy fennmaradjon, vagy czélszerübb volna egy szaklap körül csoportosulni. Ezen kérdésre nyílt levelekben válaszoltak a lap barátai. Első volt Hamary D. Sopronban, a ki meleg szavakban a fennmaradást kívánja. Azután pferrmann Adolf, az izr. kórház főorvosa hangoztatja, hogy 12 éves fennállása eléggé bizonyítja a lap életképességét: A felmerülő kérdésekben nem lévén mindig egyetértés, szükséges is egy éber figyelemmel kisérő ellenőr, mely állást foglal a felmerülő orvosi kérdésekhez. Szerencsétlenségnek tartaná az egy lap körül csoportosulást. Mangold a «Med. Presse» szerkesztője, mint a magy. orvosi irodalom és érdekek gyúpontját továbbra is kívánja. Gemal László (Siófok) szintén a szerkesztés megtartására kéri. Pados János (Kőszeg) csatlakozik Hamaryhoz. Haas Jakab (Turócz-Szt.-Márton), Tomcsányi (Szatmár), Kéri Imre (Boros-Sebes), hasonlókép a lapjfenntartását óhajtják. Ezekhez csatlakoztak Kun Tamás Miskolcz, Hirko László Pestmegye főorvosa, továbbá Török János, Grossman, Szilágyi Mihály, Hercz József, Grósz»Albert, Molnár József, Dicenty Pál, minek folytán Poor az orvosi és közérdekek közlönyének szerkesztésére továbbra is vállalkozott és Kövér Gábort kérte maga mellé társszerkesztőnek. 1873-ban pedig a következő felhívás volt olvasható : »A budapesti orvostudorok, kik a gyógyászat tárgyában múlt
