Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)

20

Ezen jelentésekből látjuk, hogy a III., vagyis orvosi szakosztály sem volt tétlen, hanem praktikus dolgokkal foglalkozott, minő a titkos gyógyszerek és a kuruzslás ügyei; továbbá — ez utóbbival nagy fába vágta fejszéjét: az orvosi honorarium kérdése.

Mi sem természetesebb különben, mint hogy az orvostársadalmi állapotok javítására alakult kör; azon életbevágó kérdést kívánta megoldani, hogy miképpen juthat az orvos tisztességes keresethez, vagy legalább hogyan lehessen képes önfeláldozó hivatásában fáradságos és felelős működéseinek megfelelő gyümölcseit aratni. „Csekély erődhöz nehéz akarat“ mondja a költő.

A tárgyalások közben tűntek csak ki a nehézségek, melyek főleg abban kulmináltak, hogy az összes orvosok egyesü leti szervezkedése volna szükséges.

És ez indíthatta Dubay kartársat arra, hogy egy nagyon dicséretes értekezésben, miképpen lehetne az orvosok állapotán javítani : az orvosi kamarák felállítását ajánlja.

Ebbéli véleményét indítvány alakjában közölte a körrel és ez nem csak a kör kebelében, hanem azonkívül is visszhangra talált. Ezen javaslat, mely a kötelező kamarákat az orvosi rend képviseletképpen tervezte csak a következő évben nyert konkrét formát az orvosi körben.

Az osztályülés azonban a díjazás ügyében a kamaráktól, — melyek létesítését nagyon helyesen csak a messze jövőben érezte — eltekintett és egyrészről Schermann azt indítványozta, hogy intézzen kérelmet az országgyűléshez, hogy ez az orvosi díjszabást rendezze, másrészről Adler Z. azon véleményben volt, hogy a honorarium kérdése egészen kezünkben lévén, arra kell törekedni, hogy nyílt, becsületes associatio jöjjön létre.

Tudja, hogy ez ideálismus, de mégis meg kellene kisérteni; hosszas vitatkozás után Barbás elnöklete alatt Adler, Schermann, Dubay, Osváth kartársakból bizottság alakult elaboratum készítésére.

Ez elkészülvén, az orvosi kör rendkívüli közgyűlést tartott márczius végén, és még folytatólagos ülést áprilisban, mig végre hosszú eszmecsere után, — a mi nehéz voltánál fogva igen érthető — megállapodásra jutott, mely igen érdekes és a körben uralkodó szoros kollegiálitás jelensége, de mely csak azon esetben nem lett volna halva született gyermek, ha meg lett volna azon ideális feltétel, hogy a főváros . összes orvosai csatlakoznak a magukban véve praktikusnak Ígérkező szabályzatokhoz.