Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)
15 Az orvos a keresetadó-kötelesek Ill-ik osztályában a bankár, haszonbérlő, kereskedő, gyáros, iparos, ügyvéd stb. kategóriájába van sorolva. Hogy mily önkényes, s a tényleges viszonyokat tekintetbe nem vevő ezen osztályozás, kitűnik a következőkből. A bankár oly pénztőkével bir, melyet örökölhet, kényelmesen gyarapithat, s halála esetén hátrahagyhat családjának. Tőkéjének forgatása vagy szaporitása czéljából társat és segédeket tarthat, kik megbetegedése esetében az üzletet tovább folytathatják a nélkül, hogy jövedelme csökkenne. A haszonbérlő szintén, a kereskedő, gyáros, iparos megszabhatja czikkemek vagy munkájának bérét, üzletpangás esetében legalább a lakásra nézve nagy megszorításokat tehet; végre az ügyvéd is, ki különben hivatását illetőleg a közönségnek hozott szolgálatra nézve legközelebb áll az orvoshoz, keresetviszonyaiban nagyon különbözik az orvostól. Az ügyvéd ugyanis vállalatának nagyobbitása és segédek alkalmazása által keresetét nagyban hatványozhatja, ki- érdemlett munkájának bért szabhat, azt törvényes utón megitéltet- heti, s rövid utón behajthatja. Tekintsük ezen rövid ecsetelés után az orvos helyzetét. Az orvos egymaga kénytelen saját magára s családjára keresni; segédeket nem tarthat, s megbetegedése esetében nemcsak ideiglenes keresménye nincs, de gyakran állandó házainak nagy részét elvesztheti. Az orvos megélhetése czéljából tetemesen nagyobb és drágább lakást kénytelen magának tartani, mint az ugyanoly körülmények közt élő bankár, gyáros vagy iparos. Lakást kell fogadnia ott, hol praxisa van, néha a legelekelőbb városrészben, különben elveszti keresetét. Az orvos rendesen nem követelheti munkájának megérdemlett diját, mert követelése által elidegeníti magától a közönséget. Mindezekből kitűnik, hogy az orvos oly specialis álláspontot foglal el a társadalomban, melyet semmi más foglalkozással vagy üzlettel nem lehet összehasonlítani. Az államnak teendője volna az orvosok ezen speciális álláspontját kellőleg tekintetbe venni s őket nehéz anyagi helyzetükben a közönség szeszélye s a viszonyok esélyei ellenében ótalmába venni; kötelessége volna ezt annyival is inkább tenni, mivel az által, ha az orvosokat anyagilag sújtja, őket tudományos és emberbaráti törekvéseikben bénítja meg. Az állam azonban kezdettől fogva mit sem tett e tekintetben. Mi több, az állam nem elégedvén meg azzal, hogy az orvosok terhes állását javítani, komolyan soha meg sem kísérletté: a legújabb időben a magas kormány oly törvényjavaslatot tett le a M. T. Képviselőház asztalára, hogy az orvosok existentiáját egyátalán kérdésessé teszi. A bp. Orvosi Kör a mondottak nyomán a M. T. Képviselő
