Nékám Lajos dr.: Dolgozatok a székes fővárosi Bacteriologiai Intézetből (Budapest, 1897)
I. Dr. Nékám Lajos: A bőr leukaemiás megbetegedései
32 DR. NÉKÁM LAJOS pusztulás, másrészt igen sok mitosis és óriássejtek jellemzik, hogy a collagen ép marad, a bőr continuitás tehát fennáll; hogy a hám oedemás, a sejtközök a széttöredezett protoplasma roncsai által kitöltöttek lesznek, később pedig hámburjánzás. ulceratiók, másodlagos fertőzés stb. állnak be. Ezek mind jellemző tulajdonságai a mvcosisnak és kitűnő különbségek a leukaemiás folyamatokkal szemben. Persze ezek konstatálásához első sorban beható górcsövi vizsgálatok és jó protoplasma-festések szükségesek, a melyeknek általános elterjedését a jövőtől kell várni. Mindenesetre megengedik a felhozottak a jelenlegi provi- zoricus csoportok (pl. Kaposi-féle sarcoid, Eppiger : leucaemoid, Port: sarcoma granuloma.) feldarabolását és a folyamatok függetlenítését. Ha a tévesen kórismézett esetek által támasztott zavartól eltekintünk, úgy a leukaemiás börtumorok patholo- giája ma már elég világos arra, hogy azokat rokonjelensé- gektöl elkülönítsük. Ügy a klinikai, mint a górcsövi kép jellemző és egyszerű és a következőben recapitulálható: 1. Valódi súlyos leukaemia, nem pedig leukocytosis képezi az alapíolyamatot, melyet a bőrelváltozás követ. 2. Stabil természetű, lymphocytákból álló. lokálisán nem burjánzó, a szövetet rareficiáló, elváltozásokra nem hajlandó göbök lépnek fel számos fugax jelenség között, melyekben mitosis, óriás sejtek, degeneratiók, plasmasejtek teljességgel hiányoznak, ellenben a vér diapedesise nyomról-nyomra követhető. E tumorok csak borsónyi, legfeljebb mogyorónyi nagyságot érnek el; terjedésük lassú s mindig az anatómiai viszonyok respectálásával történik. Pro és regressiv elváltozások, valamint bevezető eczemás jelenségek hiányoznak. A folyamat, a mélyből felfelé halad. 3. Az ilyen tumorok rendkívül ritkák. A lymphodermia perniciosa esetek egyikét sem fogadhatom el leukaemiának. Az irodalomban felemlített, különböző szerzők által ide-oda tologatott esetek közül csak Biesiadecki, Kochsinger és Schiff, a Neuberger által, végre a jelen dolgozatban leírt V-ik számúr összesen tehát 4 eset tekinthető e folyamat kétségtelen para- digmájáinak.
