Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 551 után fürdő és antiseptikus lemosással egybekötött újabb kötés alkalmazandó. A nodulusok sorvasztása illetve az öblök vérének megalvasz- tása chemiai úton befecskendéssel is eszközölhető; ez eljárás azonban rendkívüli figyelmet és tisztaságot igényel. Előnye, hogy ki nem fekélye- sedett csomóknál a beteg életrendjének zavara nélkül is érhető el a teljes siker. Lange amerikai sebész elevenítette fel ez eljárást s magunk is már számos esetben értünk el vele kitűnő eredményt. A csomóba Acid, cárból és Glycerin ää keverékéből szigorú asepsis mellett, a csomó nagyságához mérten 2 — 4 cseppet fecskendezzünk. Beszúrás előtt a vékony Pravaz-féle tüt szárazra kell letörülnünk, nehogy étetési sebet okozzunk. Befecskendés után pár óra múlva a csomó fájdalmatlanul megdagad, pár nap alatt összetöpörödik s eltűnik. Az alszár vivőeres tágulatainak kiirtásánál a műtét könnyítése érdekében, a vérpangást közvetlen a műtét előtt a végtag lógatása és egy gummi pólyának a combra való enyhe feltétele által fokozzuk. Az edény felkeresését és bekötését a legközpontibb vagy a legkörnyibb részén kezdjük meg, a bőr hosszanti felhasítása után a kisebb mellék ágak bekötése és lemetszésével praeparáljuk és irtjuk ki a tágult edényt. A környi végfelöli kiindulásnak előnye a kisebb vérveszteség, míg a központi vég felől való kiindulásnál a telt edény megkönnyíti az edény kikészítését. Kellő gyakorlatnál teljes vértelenités mellett is sikerrel végezhető a műtét, czélszerübb, mert sok vért kimélünk meg általa. A műtétet a bőr egyesítése fejezi be. Műtét után a végtagot legalább az első napokban magasan kell elhelyeznünk. A gyógyulás, a bőr helyenkinti rósz táplálása (elvékonyodott) folytán kisebb felületes elhalások miatt rövid időre zavart lehet. Trendelenburg a vena saphena magna egyszerű lekötése és átmetszésével is szép eredményeket ért el. A lekötést a comb alsó harmadában ajánlja. A nyirokedények betegségei. A nyirokedények és mirigyek lobos betegségeiről már megemlékeztünk (1. lymphangoitis, lymphadenitis), e helyen csak a nyirokedény tágula- tokról lymphangiectasis, s következményeiről szólunk. Nyirokedény tágulatok a nyirok szabad keringésének akadályozása folytán keletkeznek (lobok, daganatok), ritkán veleszületett bántalom. A bőr az alatta lévő tágulatok következtében egyenetlen göbös lesz, s a szövet hyperplasia miatt megvastagszik. Kivételes esetekben — többnyire traumák után — kis fiuctuáló tömlőket képeznek. A feszült nyirokedény megpattanhat s a nyirokfolyást (tejszerű, sárgás, zsírtartalmú), lymphorrha- gia észlelhetünk. Nyirokedény tágulattal leginkább az alsó végtagokon, nagy ajkakon és scrotumon találkozunk. Á tágulatok kiirtása majdnem lehetetlen, mert az ép szövetet alig tudjuk a kórostól megkülönböztetni, miért is még a legjobb eredmény az ignipuncturáxdX vagy az elasticus nyomó kötésekkel érhető el. Nyirokedény tágulatok következménye is lehet, tehát e helyen említjük meg az Elefántkor, Elephantiasis-1. Elefántkor alatt a bőr és bőr alatti kötőszövet nagyobb terjedelmű hyperplasticus megvastagodását értjük,
