Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 543 melyből bár ritkán carcinoma kifejlődését is észlelték. Kifejtésük csak lobos összenövések után van megnehezítve. b) A nydktömlőket a nyákmirigyek visszatartási tömlőit, melyek különösen az ajk, pofa, orr, antrum Highmori, vagina és uterusban fordulnak elő. Hurutok után fejlődnek többes számban mint borsónyi tömlők vagy összefolyva mint vékony epithellel borított puha, hólyagos habarcok. Növekedve a beteg terhére lehetnek, miért is kiirtandók. Az orrban található habarcok kitűnnek az által, hogy kötőszövetük felette nedvdús nyákszövethez hasonló. Kiirtásuk, főképpen ha kocsányosak, legfeljebb rejtett helyzetüknél fogva megnehezített. Kimetszés, lecsavarás, ecraseurrel való lezúzás vagy leégetés a legcélszerűbb therapiás eljárások. c) A cysták 3-ik csoportja azon visszatartási tömlők, melyek az összetett elválasztó mirigyekben (mamma, gland, submaxillaris, gland, sublingualis stb.) fordulnak elő. Leggyakoribb a ranula — békadaganat, mely alatt a nyelv alatti, állkapocs alatti, s különösen a Blandin—Nuhn-féle mirigy kivezető csöveinek eldugulása következtében létrejövő, a nyelvet feltoló, némelykor a nyakra is leterjedő, számos kiöblösödéssel biró fluctuáló terimenagyobbodást értjük. A tömlők tojás fehérnyéhez hasonló, olykor besürüsödött sárgás fehéres nyálat tartalmaznak. Kisebb tömlők kezelése a szájüregen belül való felhasításból áll. A váladék kiürülése után az üreget 3’/0 bór vagy 2’/0 clilorkali oldattal kifecskendezzük és steril gazzal lazán tamponáíjuk mindaddig, míg az sarjadzás utján ki nem telik. Nagyobb, a nyakra is leterjedő cystáknál igyekeznünk kell a tömlőt a lehetőségig kiirtani, a visszamaradó rész falát pedig a bőrhöz kiszegni s sarjazás útján gyógyítani. Felemlítendők itt még az inhüvelyekből, izületi öblökből kifejlődő hygromák, ganglionok (külön fejezet) és a már fentebb érintett lymphangioma cysticum, mely utóbbi különösen mint fluctuáló képlet a nyakon szokott előfordulni. Th. A radicalis kiirtás. A tömlős képletek egy külön csoportját alkotják azon terime- nagyobbodások, melyek a szervezet legkülönfélébb részeibeu, de különösen a májban fejlődnek s élősdi (parasita) által idéztetnek elő s a melyeket álképlettel — tumorral — összetévesztenünk nem szabad. Ezen tömlők a kutyák vékonybelében élő 4 mm. hosszú Taenia echinococcus álca alakjából képződnek. Az ember emésztő csatornájába bejutott echinococcus petékből kiszabadult 6 horgas embryók, önkéntes mozgásuk által a nyákhártyába fúródnak s a chylussal, a ductus thoracicus és véredények útján a szervezet legkülönfélébb pontjain állapodhatnak meg. Leggyakoribb megállapodási helyük a máj, ezután a lép, vesék, tüdő, agy, izmok, csontok stb. Az embryo, fennakadása után idővel átváltozik egy elég tömött kötőszöveti burokkal körülfoglalt chitin tömlővé, melynek Unom rétegzetes cuticulájából álló fala belől szemcsés parenchymával borított és víztiszta folyadékot tartalmaz. A parenchymás rétegben sarjazás utján fejlődnek az echinococcus fejek (scolexek), és másfelől az anyatömlőhöz hasonló fiókahólyagok, melyek vagy folyadékkal teltek vagy újból unokatömlőket termelnek számos scolexxel. A fiókhólyagok az anyatömlő faláról le- füződhetnek s a folyadékban úsznak. A hólyagok évek alatt tojásnyira, majd emberfejnyíre nőnek és az említett víztiszta, fehérje mentes, kö- zönbös vagy aíkalikus vegyhatásu folyadékot tartalmazzák. A folyadék
