Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Illyés Géza: Urologia
844 Illyés Géza Til. Az állandó ureter katheter behelyezése, s ezen keresztül a vesemedencének 4%-os langyos borvizzel, másod-harmadnaponkint pedig 2%o“es argentum nitricummal való mosogatása sok esetben gyógyulást hoz létre. Ha a betegnek magas lázai a gyors és kiadó drainezést igénylik, vagy az ureter katheterismus valami okból nem végezhető, akkor a nephrostomiát (lásd általános rész) kell végezni, miáltal a vesemedencében meggyűlt genynek tág utat nyitunk kifelé, s a vesemedencét akár ureter katheterrel az ureter felől, akár hátulról a sebfelől 47o_os langyos bór- oldattal átöblítjük. Ha egy bizonyos idő múlva a kezelés után arról győződünk meg, hogy a sipolyos vese állománya tönkre ment, s a másik vese ép, végezhetjük a vese másodlagos eltávolítását, bizonyos esetekben azonban, különösen, ha még functioképes vese szövet maradt vissza, célszerű megkísérteni az állandó ureter katheterezést, mint azt sipolyos veséknél szoktuk. (Lásd: vesesipolyok 647. lapon). Leggyakoribb a vesetuberculosis a 10-30 évek között. A megbetegedés igen sokszor primaer és csak a vesére isolált, máskor pedig secundaer. A tünetek közül felemlítjük a spontán fellépő véres vizelést, mely néha igen korai stádiumban jelentkezik, azután a vesetáji fájdalmakat, s a vese megnagyobbodását, mely nem mindig tapintható. Néha kólikaszerü fájdalmak jelentkeznek, melyeket az uréterben megakadó sajtos tömegek hoznak létre, midőn a vesekő megbetegedést kizárni igen nehéz. A betegek sokszor lázasak. A diagnosist csak akkor állapíthatjuk meg biztosan, ha a vizeletben a tuberculosis bacillust sikerült kimutatnunk, vagy állatokba való inoculatio positiv eredménynyel járt. Máskor a diagnosis igen nehéz, vagy egyáltalában nem állapítható meg, különösen akkor, ha a tuberculo- sisnak a szervezetben egyéb helyen semmi nyomát nem találjuk. Tll. Valamely beavatkozás előtt nagyon fontos, hogy a kórosnak vélt urétert megkatheterizáljuk, s meggyőződjünk egyik és másik vese állapotáról. Pyonephrosis tuberculosa esetében, midőn vesemedencebeli retentio s más bacteriumokkal való infectio is van jelen, midőn lázas, lesoványodott, kimerült beteggel van dolgunk, ezen állapotra való tekintettel nephrostomiát kell végezni, mely megszünteti a retentiot, a lázakat; ha a beteg annyira megerősödött, végezhetjük a másodlagos nephrectomiát, mely az erős összenövések miatt rendesen nagy nehézségekbe ütközik. Ugyanígy járunk el akkor is, ha az ureter katheterizálást nem végezhetvén, nem győződhetünk meg kétségtelenül arról, hogy a másik vese ép-e vagy sem; ilyenkor a nephrostomia után egy idő múlva, ha a másik vese épnek bizonyult, másodlagos nephrectomiát végezünk. Ha vesebeli retentio nincs s a beteg jó állapotban van, úgy az elsődleges nephrectomia a legrationalisabb műtét még akkor is, ha esetleg más szervben is van kevésbbé előhaladott tuberculosus folyamat. Az ureter előhaladott tuberculosisánál végezhetjük az ureterectomiát a nephrecto- miával egy időben ; kevésbbé előhaladott folyamatok a nephrectomia után spontán meggyógyulhatnak. Két oldali vesetuberculosis esetében ne operáljunk. IY. Tuberculosis renalis et ureteris.
