Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
884 Kenézy Gyula Nagyobb anyaghiányok megismerése nem jár nehézséggel. Kisebbeket tejnek a hólyagba fecskendése után szintén azonnal meglelünk a nyi- lásból szivárgó fehér folyadékról. Ha vizeletcsorgás van, de a befecskendett tej a hólyagban marad: ureter flstulával van dolgunk. A fistula gyógyítása a sebszélek felfrissítéséből és összevarrásából áll. A hegek a hozzáférést megnehezítik, langyos fürdők alkalmazása mellett ezek előzetes tágításával, bemetszésével előkészítjük az esetet az operációra. Jobb az operáció alatt készíteni elő. Nag}r anyaghiányokat néha előnyösebb két ülésben operálni. Olyan esetekben, a mikor a lilékhez közel van nagyobb nyilás: ennek mellső fala is segítségünkre van a sipoly zárásánál. Ha nyálkahártya egyáltalán nincs a rendelkezésünkre, a hüvelyt teljesen elzárjuk (colpocleisis). A fistula nyilása körül, szélétől körülbelül 1—2 dm.-nyíre ovál alakban készítjük a sebet, ügyelve, hogy alapja mindég sík legyen. A hólyag nyálkahártyáját nem frissítjük fel, sem az öltésekkel nem fogjuk át. Varráshoz legjobb anyag a bronz-sodrony. Ha műtét után a beteg nem tudna maga vizelni, gondoskodunk a hólyag rendszeres kiürítéséről. A varratokat a 7 —8. napon szedjük ki, felkelni a 14—15. napon lehet. A colpocleisist következőképen végezzük. A bemenet háta megett 1 — 2 dm.-rel köralakban a hüvely falát körül metszük, azután 1—2 dm- rel hátrább ismét. A két metszés közzé eső nyálkahártyát lekészítjük, azután a sebet zárjuk úgy, hogy a hüvely hátsó falát a mellsőhöz varrjuk. Ha a húgycső is teljesen el van pusztulva és nem pótolható; a colpocleisis előtt még egy végbél sipolyt készítünk. 4. A végbei sérülései. Ha egyszerűen repedések: felfrissítés után összevarrjuk őket. Ha pedig sipoly maradt utánuk vagy úgy járunk el, mint hólyag-hüvely sipolyoknál, vagy esetleg a gát felől levő szövethidat átmetszve, kiirtjuk a sipoly falát, azután a végbelet és a hüvelyt egyesítjük. X. Fejlődési hibák. Előfordulhatnak úgy a belső, mint a külső nemi részeken. 1. A belső nemi részek fejlődése. Az embryo azon részében, mely a tüdő és rekeszizom fejlődési alapja között van: keletkezik az ös vese. Kivezető csöve — a Wolffcső — az allantois alsó végébe szájazik s ezzel együtt abba a sekély gödörbe nyílik, a melyet ektodermalis cloacának hívunk. Az allantoisnak az a része, amely a Wolffcső beszájazása alatt van: a canalis urogenitalis. A Wolffcső vek alsó végének a mellső falába nyílik a két ureter, amely e cső kitüremléséből fejlődik. A Wolffcső mellső fala gyorsabban
