Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
Nőgyógyászat A salpingitis gyógykezelése megegyez a gonorrhoea általános kezelésével. Az adnexa megbetegedése a méh helyi gyógykezelését kizárja. Absolut nyugalom (hónapokig tartó fekvés), székrendezés, a fájdalmak foka szerint jeges, lndeg vizes, vagy megmelegedő borogatás, langyos hüvelyfecs- kendések. ichthyol tampon, szükség esetén opiátok, a typusos kezelés. Ha a láz és fájdalmak elmaradtak, ha recidiva nélkül legalább egy év telt el; a massage is megkísérthető. A felszivódtató kezelés (fürdő kúra) már jóval elébb alkalmazható (1. az idült méhgyulladásnál), de ez is csak a fájdalmas és lázas időszak elmúlása után. Emellett a betegnek nagyon óvnia kell magát minden ártalomtól. A vagyonosabb osztályhoz tartozó betegeket, — ha a heveny szakon túl vannak, küldjük el fürdőre. Általában kisértsük meg mind azt, a mi a nemi részek idült gyulladásai s azoknak következményei ellen a chronikus metritisnél fel van sorolva. Ha a betegség minden komolyan végzett és kitartóan folytatott gyógykezeléssel dacol; ha minduntalan kiújul a gyulladás; ha a kiújulások annyira kínozzák a beteget, hogy semmiféle teendőjét nem végezheti: javait az adnexa kiirtása. De ezt a műtétet csak igazi indicatió alapján végezzük. Soha se feledjük el, hogy néha a legkétségbeejtőhb esetek is feltűnő módon javulnak. Nem egyszer látjuk, hogy adnextumorosok, akiket csak operatio val gondolunk meggyógyíthatónak és akiket kórházban tartunk addig, amig az operatiora rászánják magukat: megjavulnak annyira, hogy azután jó lélekkel nem ajánlhatjuk nekik a műtétet. Azt se feledjük el, hogy ha az operatiót kiállották az asszonyok, még csak a műtét statisztikái óiban gyógyultak. A petefészkek kiirtása sokszor annyi ideges kellemetlenséget, a gonorrhoeás csonkon támadt és állandó gyulladás annyi fájdalmat okoz, hogy a beteg nem egészségesebb az operatió után, mint azelőtt volt. Ilyen tapasztalatok folytán kezd divatba jönni: hogy ha gonorrhoea miatt az adnexát eltávolítjuk, vegyük ki egyúttal a méhet is. De még ez a nagyon redicalis operatió sem biztosít arról, hogy a beteg kellemetlenségei igazán •elmaradnak. Olyan hatalmas csonkítást pedig, amilyen a méh és függelékének a kiirtása, jó lélekkel csak komoly indicatió és biztató kilátás tehet megokolttá. A műtétet végezhetjük a has vagy a hüvely felől. Ha a méhet le lehet huzni a hüvelybemenetbe, operáljunk a hüvelyen át, de ha sok az •összenövés, ha nehezen mozgatható a daganat, jobban ki lehet venni n has felől. E radicalis operatiók mellett mindég nagyobb tért foglalnak a konzervatív operatiók. Legerősebben bizonyítja az a tény azt, hogy a castratio végleges eredményei nem elégítik ki a várakozást. Nem genyes sactosalpinx esetében lehet a tubának új, abdominalis nyílást készíteni, kiszegvén a nyálkahártyát a savós hártyához. Lehet a petefészket a kitágult petevezető üregébe tenni, azután a tuba sebét bevarrni. Ha nem tarthatjuk meg a kürtöket, azért nem szükséges az ovariumokat is kiirtani, kivált miután tudjuk, hogy a mesterséges climax sokkal több és nagyobb kellemetlenséget okoz, mint a természetes. A benhagyott petefészek vagy petefészek-darab tovább is működik. Lehet az ovariumok csonkját természetes összeköttetésben hagyni, de lehet a has, — vagy a felhasított méh «ebébe belevarrni, vagy egyebüvé átültetni. A petefészek működése ilyen •esetekben is megmarad. 803 51*
