Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
Nőgyógyászat 789 a) Endometritisre gyanakszunk, ha a méh nem fejlődik vissza, a folyás sokáig véres, genyes, vagy még bűzös is. A nagy, puha méh tapintáskor kissé érzékeny, más helyi tünet nincs. A beteg vagy semmi kellemetlenséget nem érez és láztalan, vagy levert, kedvetlen, fejfájás, étvágya nincs és lázas, de az érverése jő, sohasem szaporább, mint amennyi a hőmérséknek megfelel. Ha a fertőzés nem terjed tovább, nehány nap — egy pár hét — alatt a mutatkozó kellemetlenségek maguktól is elmaradhatnak. A prognosis e szerint kedvező. A gyógykezelés célja a fertőző anyag eltávolítása és a tovaterjedés meggátlása, tehát egyezik a méh pyogén gyulladásának a gyógyításával (1. ott). b) Metrolymphangoitis (febris puerperalis lymphatica). A fertőzés után rövid idő alatt kitör. Nem magas láz, szapora, rósz, változó érverés, nyugtalanság, száraz, forró bőr, száraz, Jácserepesedett nyelv; kevés helyi elváltozás; csakhamar kifejlődő hashártyagyulladás a tünetei. Az egész kórkép septichaemia. A hasban eleinte mutatkozó heves fájdalmak rendesen megszűnnek. A prognosis nagyon rossz. Nem nagyon heves fertőzés esetén a parametrium nyirokedényeiben és kürülötte gyulladás (parametritis), később tömeges izzadmány (exsud. parametr.) fejlődik. Lásd e cim alatt. c) Metrophlebitis (febr. puerp. phlebitica). Egy-két napi kellemetlenség után rendesen hidegrázással kezdődik. A láz magas, de az érverés. a hőmérséknek megfelelő, jó. A remissiok alatt gyakori a bő, jóleső izzadás. A méh nagy, tészta tapintató, lassan fejlődik vissza. Belseje elhalt szövetréteggel fedett (mint az endometritisnél), szürke, száraz, ujjunk alatt ropog. A folyás eleinte híg, rósz, esetleg bűzös geny. A thrombus levált darabjai a vérben pyaemiát, a szövetekben megakadva, metastatisoli-at okoznak. Gyakori a tüdőben, parenchymás szervekben, szemben, bőralatti kötőszövetben, Ízületekben stb. Néha a thrombusok szétesése miatt jelentékeny vérzés támad a lepény helyéből. Ha a betegség tovább terjed, a vér a vv. uterinaeben meg a cruralisban megalvad, az alsó végtag — rendesen az egyik — megdagad, fájdalmas lesz (phlegmasia alba dolens). A metrophlebitis prognosisa komoly, de nem annyira rósz, mint a lymphatica sepsisé. A pyogén gyulladást a sebészet elvei szerint gyógyítjuk. Fő törekvésünk a fertőző anyagot a szervezetből kiküszöbölni. Visszamaradt lepény, burok, aludt vér, kötőszer stb. eltávolítandók. Kaparni nem szabad, mert újabb sebzésekkel új fertőzésnek nyitunk kaput. De meg kaparás után a gyermekágyas méh ürege könnyen obliterálódik. A méh nyálkahártyájának elhalt rétege fő fészke a további fertőzésnek. Ez ok miatt ennek a leválásáig az endometriumot lehetőleg tartsuk tisztán. Erre egyetlen, de helyesen alkalmazva nagyon megbízható mód, a méh kifecskendezése. A puerperalis méh üregéből nagyon könnyen felszívódik a belejutott folyadék. A felszívódott dezinficiens szerek első sorban és főleg a méh falát teszik alkalmatlanná a bacteriumok tovább fejlődésére. Ezért, ha nem tudunk is mindjárt minden kórokozót eltávolítani, a dezinficiens szerek rendszeres használata mellett a virulenti áj ukat nagyon legyengítjük. így a szervezetnek módot adunk, hogy újabb erős fertőzés nem történvén, felül kerüljön a küzdelemben. Míg a méh nincsen teljesen visszafejlődve, míg érzékeny: addig a mosásokat rendszeresen folytatni kell.
