Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
524 Kuzmik Pál Az infectió alapján fellépő járulékos sebbántalmakon kivül zavart, akadályozott lehet a sebgyógyulás, a sérülések után fellépő psychikus megbetegedések által is: ezek a delirium tremens és delirium nervosum. A delirium tremens alkoholistáknál lép fel sokszor jelentéktelen sérülések után, még pedig a sérülés utáni 2—4 napokban. A beteg nyugtalan lesz, nem alszik, hallucinál, fél (állatokat, gyermekeket lát maga körül). A beteg reflexingerlékenysége fokozott, erősen izzad. Légzés és érlökés szapora. A prognosis roszasága nem áll arányban a roham erejével, láz fellépte kedvezőtlen. Könnyű esetek egy hosszabb nyugalmas álommal végződnek, súlyosabbaknál a reconvalescentia hosszú tartamú. A halált rendesen kimerültség, agyvizenyő, vérpangásos tüdőlob okozza. Boncolatnál az iszákosság következményes elváltozásait (agyhártyák meg- vastagodása, vivőeres pangás, emésztő szervek idült lobja stb.) találjuk. Th. Fő súly a prophylaxisra helyezendő annyiban, hogy iszákosoktól sérülésük alkalmával ne vonjuk meg a rendes megszokott alkohol mennyiségét. A delirium kitörése után oda törekedjünk, hogy betegünk sem magában, sem másban kárt ne tegyen, nyugtató szereinket (opium, morphium stb.) tekintettel az emésztő szervek rendesen fennálló kóros elváltozására, legcélszerűbben subcután alkalmazhatjuk. Hasonló tünetekkel lép fel a delirium nervosum is, öröklött vagy szerzett idegbajosoknál, kiknél a roham őrjöngésig is mehet és súlyos psychosis benyomását teheti. Gyógykezelése nagy nyugalmat s figyelmet igényel. A narcoticumokat, kis, de gyakori adagokban nyújtsuk betegünknek. Fertőzésiből eredő chronicus lobfolyamatok. Tuberculosis — (Gümőkór). A Koch-féle baciilus tuberculosus által okozott kis, sejtdús, edényzettel nem biró, szétesésre, elsajtosodásra, kedvező esetben elmeszesedésre hajlamossággal biró gombostüfejnyi göbök, melyek a szervezet csak egyes (localis) vagy számos részeit támadják meg, igen sok esetben sebészi kezelés és beavatkozás tárgyát képezik. A sebészet körébe tartozókat következő főcsoportokba osztjuk : I. Csont és ízületek. II. Nyirokmirigyek. III. Bőr. IV. Nyálkahártya. V. Hugy- és ivarszervek gümős megbetegedéseire. (Az alábbiakon kivül 1. a bőrgy.. csontbet. és urológiai fejezetekben is.) A nyirokmirigyek gümős megbetegedése, mely különösen a 10-25. életévben nem különbség nélkül szedi áldozatait s az esetek nagyobb százalékában nemcsak, hogy rövidebb-hosszabb időn belül kiujul, de többnyire a szervezet általános fertőzéséhez vezet, leginkább a nyaki mirigyekben székel. Rosszul táplált, vérszegény, csekély ellentállási képességgel u. n. praedispositióval biró (scrophulás) egyének lesznek e bántalom által leginkább megtámadva. Ritka esetben egyes, többnyire a nyak összes mirigyei betegek s egy nagyobb segmentált mozgatható térimé nagyobbodást alkotnak. A mirigyek, hasonlóan mint azt a többi tbc. megbetegedéseknél észleljük, a légző és emésztő szervek útján lesznek fertőzve.
