Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
176 Tauszk Ferenc felosztása, hogy az a parenchymára vagy a kötőszövetre vonatkozik, miután a vesegyuladás a vese minden szöveti alkatrészére kiterjed. A kezdet szerint heveny és idült veselobról lehet szó. Utóbbi lehet ismét kétféle, u. m. zsugorodáshoz és nem zsugorodáshoz vezető. Külön csoportosítja a vese elfajuláson alapuló elváltozásokat. Mi ragaszkodva az általánosságban divó, bár nem helyes felosztáshoz a Briyht-kórhoz következő 4-féle veseelváltozást soroljuk: 1. heveny veselob, nephritis acuta; 2. idült veselob, nephritis parenchymatosa chronica, mely vagy az előbbiből származik vagy mindjárt önállóan lép fel, a melynél kezdetben túlnyomóan a parenchyma beteg, de később mindinkább a kötőszövet elváltozása lép előtérbe; utóbbinak zsugorodása okozza a másodlagos zsugorvesét; 3. a zsugorvese, melynél a parenchyma tönkremenetele és a kezdetben túltengett kötőszövet zsugora alkotja a kórképet és sohasem fejlődik az idült parenchymatosus veselobból, hanem mindig önállóan lép fel; 4. az amyloid vese. Mindezen veseloboknál vannak bizonyos olyan elváltozások, melyek részben sohasem hiányoznak, részben igen könnyen kifejlődhetnek és igy azokról itt együttesen akarunk megemlékezni. I. Fehérje vizelés. A fehérje vizelés a vesék megbetegedésére utaló legfontosabb jelenség. Ezen fehérje serumalbumin és Serumglobulin, de lehet propepton, albumose. Jellegzetesnek a fehérjevizelést akkor tekintjük, ha hosszabb időn keresztül áll fenn, mert kis mennyiségű fehérje a legkülömbözőbb testi megerőltetésekre, psychikus behatásokra is felléphet. Plósz szerint ezen mulékony fehérje embernél a húgyutakból és ivarmirigyekből és nem a vesékből származik; ő minden renalis albuminuriát kórosnak tekint. Az albuminuria felismerését megnehezíti, hogy vannak latens és cyklikus albuminuriák és jól megkülömböztetendő a renalis albuminuria a genny jelenléte által feltételezett albumiuuria spuriától. A renalis albuminuria létrejöttének első feltétele a glomerulusokat fedő epithel kóros elváltozása, de elősegíti a húgycsövecskéket bélelő epithel megbetegedése, valamint az edényfalak lobos elváltozásai is. Az epithelnek ezen kóros elváltozásai kifejlődnek az oda jutott toxicus vagy fertőző anyagok hatására, vérkeringési zavaroknál és a vér összetételének bizonyos elváltozásainál. II. Vese cylinderek és vese alakelemek. Plósz szerint a hengerek képződéséhez mindenkor bizonyos homogen alapanyag kell, melyben a kü- lömböző alakelemek foglaltatnak. Ezen cylinderek lehetnek: hyalin cylinderek, finoman és durván szemcsés cylinderek, amyloid-cylinderek, felhárn- cylinderek, vér-cylinderek, húgysavból álló cylinderek. Az újabb kutatások szerint a cylinderek a kórosan elváltozott vesében képződnek és pedig az ott kiválasztott fehérjéből, de valószinü, hogy képződésükhez a vesehám és fehér vérsejtek is hozzájárulnak. Plósz intézetében beigazolódást nyert, hogy léteznek nem vese eredetű cylindroidok. A vizeletben a cylindereken kivül találhatók még vörös és fehér vérsejtek, vesehámsejtek, húgysavas kristályok, oxálsavas mészjegecek, baktériumok stb. III. Vizenyő. Vesebetegeknél a fellépő vizenyő az arcot illeti és kezdetben mulékony, a betegség előhaladtával fokozatosan terjed át az egész testre és állandóvá válik. A vesebetegeknél létrejövő hydropsot lobos vagy hydramiás eredetűnek mondják és oka nyilván a vér és véredények- elváltozásában rejlik. Korányi Sándor szerint igen fontos, hogy vesebetegek-
