Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)

Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat

A máj betegségei

167

többször azonban májtáji, a környékre is kisugárzó, fájdalmak lépnek fel, a máj nagyobb, rajta sokszor változó nagyságú lágyabb-keményebb dudor tapintható ; a máj szélén esetleg érezhető barázdák, vagy a máj felület lebeny- zettsége, erős behuzódások által okozva, igen jellemző lesz. Icterus csak igen ritkán lép fel, a lép rendesen nem nagyobb (csak amyloid degeneratio esetén) ; a has puífadt, emésztés zavart; miután legtöbbször amyloid elfajuláshoz vezet, véres-gennyes székelés is léphet fel.

A kórisme mind e tünetek esetén is csak akkor biztos, ha a syphilis egyéb biztos jelei vagy régebbi infectio biztosan kimutathatók. Néha máj- ráktól nem különíthetjük el biztossággal a gummás alakot.

A kórlefolyás lappangó is lehet; az első tünetektől számítva, bár javulás lehetséges, a halál 2—3—5 év alatt okvetlenül be áll. Öröklött máj- syphilissel született gyermekek 2—3 hónapon belül elhalnak. Complicatiók (zsiros és amyloid degeneratio stb.) az exitust siettethetik.

Th. A gyógyeljárás egyrészt csak tüneti lehet. Az oki javallatnak az antilueses szerek alkalmazásával felelhetünk meg. Belsőleg főkép ajod- kalit adjuk (napj. 1—3 g.-ot), vagy még jobb a jodipin (napj. 2 — 3 k. kan. 10% oldatból). Ha a beteg erőbeli állapota nem ellen javalja, akkor vigyázva higanyt is rendelhetünk, leginkább bedörzsölés vagy parenchymás sublimát injectiók alakjában; szájviz is rendelendő (részleteket lásd syphilis thera- piájánál). Az étrend, az esetleges icterusra is való tekintettel, a cirrhosis javalatainak feleljen meg. Sokan túlnyomó növényi étrendet ajánlanak.

A heveny sárga májsorvadás. (Atrophia acuta flava hepatis).

E betegség lényege a májsejtek zavaros duzzadásában, majd zsiros elfajulásában, szétesésében és felszívódásában nyilvánul. Elsődleges alakja igen ritka, minden életkorban elő jöhet, néha endemice is; kóroka homályos, vagy infectio (bacillusok, coccusok) vagy talán organicus mérgek (ptomainok, toxalbuminok) okozzák; terhes és szoptatós nőknél a leggyakoribb. Másodlagos alakja előjöhet fertőző betegségek (typhus, difteria, septicaemia stb.) vagy mérgezések (főkép phosphor stb.) következtében. A prodromalis szaknak, 3—4 nap egész 3 — 4 hétig húzódható tünetei, főkép gyomor-bélhurutból és enyhe pár napi lázból állanak. Ezután a has érzékeny, a lép nagyobb lesz és icterus kezd mutatkozni. A beteg nyugtalan, ingerlékeny, álmatlan, apatbiás lesz és a 2-ik szak főtünete a máj tompulat nagy fokú kisebbedése, a máj tészta tapintatusága, kifejezett icterus és lépna- gyobbodás jelennek meg. Erős, esetleg véres hányás, székszorulás, acho- liás-véres székletét, a vizelet megkevesbedése, albuminuria, haematuria és egyéb vérzések egészítik ki a jellemző kórképet. E szak legszembeszökőbb tünetét az idegrendszer szolgáltatja: szédülés, félelem érzés, hyperaesthesia, deliriumok, majd somnolentia, sopor, mély coma. Részleges vagy általános görcsök, csuklás gyakoriak. Pupillák tágak, légzés rendetlen, a pulsus 140 — 160-ra szökik; az utolsó napokban újból láz lép fel s mély coma közt beáll a halál. A lefolyás a 2-ik szakban legtöbbször 6—8 nap alatt, de néha lassan fejlődő tünetek esetén 3—4 hét alatt okvetlenül halálhoz vezet. Másodlagos esetekben az alapbántalomtól is függ a lefolyás tartama. A kórisme a prodromalis szakban lehetetlen, a 2-ik szakban elég könnyű;