Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
6 Kétly László tartani. Mindkét célra legjobb 3 7',,-os bőrvizet használni. A beteget esetleg erős borokkal, konyakkal, sőt ha kell gyógyszeres izgatókkal is stimulálni kell. A beteg élete a suppuratio időszakában van legkomolyabban veszélyeztetve. Fő törekvésünk a genyedés csökkentése. Legcélszerűbb gyenge antisepticumot tartalmazó olajos vagy zsiros borogatásokat rakni az arcra, végtagokra, s általában a himlőhólyagoktól fedett bőrfelületekre. E célból az arcra teendő borogató vászon darabkákat úgy praeparáljuk, hogy a szemnek, orr- és szájnak megfelelöleg nyílásokat készítünk rajtuk. Rp. Acid, cárból. 4,0 — 10,0 01. Olivar. Amyl. opt. trit. ää 40.0 (107 f.) vagy Rp. Thymol. 2, 0 01. sesam. 40.0 Cret. alb. opt. trit. 60,0. Mf pasta moll. (Schwimmer) {180 /.) Variola ellenében a pr. szempontjából legnagyobb fontosságú a védőojtás. Kiütéses hagymáz. (Typhus exanthematicus.) Irta: T)r. Kétly László. A k. m. tud. egyet. II. sz. belklinika I. tanársegéde. Kórokozója még ismeretlen; nagyon contagiosus betegség. Jelenleg csak endemice uralkodik egyes tájakon (Ireland, Oroszország), az utolsó nagy európai járvány 1846—1847-ben volt. Éghajlat és talajviszonyok terjedésére befolyással nincsenek. Terjedését főkép általános nyomor és éhínség látszanak elősegíteni (háborúk és rósz termés okozta epidémiák), sőt endemice és sporadice is csak a legnyomorultabb társadalmi s egészség- ügyi viszonyok közt élő néposztályban fordul elő (zsúfolt bérházak, fogházak, hajók stb.) Férfiaknál és nőknél egyaránt főkép a fölnőtt korban fordul elő, gyermekeknél és aggoknál ritkább. A fertőzés kapuja az emberen ismeretlen. A baj egyszeri kiállása biztos immunitást kölcsönöz. Az incu- batios szak 1—2 hét lehet. A betegség néha prod, tünetekkel (fejfájás, étvágytalanság, általános bágyadtság), de legtöbbször hirtelen rázó hideggel, magasra felszökő lázzal kezdődik (st. invasionis). A láz folytonos, reggel 39°—40°, este 40°—41" közt ingadozik. A bőr forró, a conjunctivák belö- veltek. A beteg álmatlan, izgatott, erős főfájás, tagjaiban huzó és szak- gató fájdalmak, szomjúság stb. gyötrik. Légzés szapora, a pulsus szintén, •eleinte feszes, majd puha és gyenge lesz. Reszketés és difíus bronchitis mutatkozik. Sensorium eleinte ép, csak éjjel nyugtalan a beteg, de öntudata csakhamar homályos lehet és éjjel deliriumok mutatkoznak. A • lép megnagyobbodik, székszorulás, ritkán hasmenés áll fenn. A 4 — 5-ik napon apró lencsényi, kerek, rózsaszínű, nem élesen határolt, kissé kiemelkedő, néhol különálló, máshol összefolyó, nyomásra elhalványuló foltok, roseolák lépnek fel a hason, mellen, vállon, háton és végtagokon (st. eruptionis); ezek a 2-ik hét első felében elhalványulnak, 2-ik félében pedig eltűnnek. A 2-ik héten a status typhosus fejlődik ki: állandó delirium, máskor nagyfokú apathia, álmosság, stupor. A nyelv bevont, száraz s a fogsorral és ajkakkal együtt kormos lepedőkkel fedett. Pulsus szapora (120 — 130), kicsiny és dicrot. Vizelet kevés, csekély albument tartalmaz, s a beteg vagy maga alá bocsátja vagy retentio áll be. A bronchitis erősbödik, ha a szivgyön- geség fokozódik, akkor hypostasisok okozta tompulat is lép fel. Gyakran decubitusok kezdődnek. Á léptumor nagyfokú lesz. Gyógyulás esetén a láz a 2-ik hét végén vagy a 3-ik hét elején rendesen krisis alakjában bő izza-
