Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Klasz Pál: A gyakorló orvos
18 Kiasz Pál Gyógymód alkalmazása tekintetében a törvény az orvosnak teljes szabadságot biztosít, de szegények részére az orsz. betegápolási vagy más közalap terhére gyógyszert csak külön fölhatalmazás alapján rendelhet és ilyenkor az e részben fönnálló nonnativumhoz kénytelen magát tartani. Működésére nézve az orvos az állam ellenőrködése alatt áll és általa elkövetett műhibákért felelős. E tekintetben a Bűnt. T. K. (1878. évi V. t.-c.) 291. és illetve 310. szakaszai következőképen intézkednek : „Ha azonban a halál (291. §.), a sűlyos testi sértés (310. §.) az azt okozónak saját hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságából vagy azok szabályainak megszegéséből származott: (291. §.) három évig terjedhető fogházzal és száz forinttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel — (illetve 310. §.): egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“ Egyszersmind a bíróság a bűnösnek talált személyt hivatása vagy foglalkozása gyakorlatától, belátása szerint, végképen vagy határozott időtartamra eltilthatja és a gyakorlat isméti megengedését újabb vizsgától vagy a kellő képzettség megszerzését igazoló más bizonyítóktól teheti függővé, végre az elhalálozott után maradt oly személyek részére, kiknek tartásáról amaz gondoskodni köteles volt, nemkülönben a sértettnek kívánságára és részére megfelelő kártérítést is megítélni tartozik, mely a viszonyokhoz képest egyszersmindenkorra fizetendő tőke vagy évi járadék lehet. A titoktartást illetőleg, melyre egyébkint a törvényen kívül eskünk, hivatásunk egész természete és az orvosi ethika is kötelez, a BTK. következő módon intézkedik: „Azon közhivatalnok, ügyvéd, orvos, sebész, gyógyszerész, szülésznő, a ki valamely család vagy személy jó hírnevét veszélyeztető és hivatalánál, állásánál vagy foglalkozásánál fogva megtudott vagy reá bízott titkot, alapos ok nélkül, másnak felfedez : vétséget követ el s a sértett fél indítványára három hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen intézkedés kiterjed a fenn megjelölt személyek segédjeire is“ (328. §.). „Nem tartozik az előbbi szakasz rendelkezése alá azon eset, ha a megjelölt személyek a tudomásukra jutott vagy reájuk bízott titokról a hatóságot kötelességükhöz képest értesítik vagy ez által megkérdeztetvén, vagy mint tanuk kihallgattatván, azt a hatóság előtt felfedezik“. (329. §.) Ä tanúvallomás kötelezettsége alól törvényeink az orvost tehát nem mentik fel. viszont azonban hivatásában közönséges értelemben vett följelentési kötelezettséget sem rónak reá. Bejelenteni köteles az orvos az egészségügyi törvény értelmében mégis a „ragaivos betegségek eseteit. Az ide vonatkozó belügyminiszteri rendeletek a bejelentést névleg a roncsoló toroklob és croup, a vörhenv, a kanyaró, hökhurut, a himlő es valfajai, a hasi es küteges haoymáz, a cholera asiatica es nostias, a yeihas, a jai\anyós fültomirigylob, a járványos agy- gerincagy-hártyalob, trachoma, gyermekágyi láz ' és a pestisre vonatkozólag teszik kötelezővé. A bejelentés a kórisme megállapításának napján, de mindenesetre 24 órán belül teljesítendő ; megtételére, Budapest es egv-ket más tör\envhatósági varos ki\etele\el, melyek sajat bejelentési lapjaikat használják, a belügyminisztérium által szétküldött és a törvény- hatóságok áltál kiosztott „Oivosi jelentés című, jnros színű, portomen- tes lapok szolgainak. Kis- es nag^-községekben, lehetőleg élőszóval, az elöljáróság es Írásban külön egyúttal a szolgabirói hivatal, rendezett taná
