Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
Parasitologia .•alakú, chlorophyll nélküli növényi sejtek, a melyek haränKya^y7'' hosszirányú oszlás útján szaporodnak. . ' '■ a) Alakjuk szerint: megkülönböztethetünk bacillus, coccus és spnril- lumot, és e felosztás keretén belül láthatunk: rövid, hosszas pálcikát, vagy fonalat, orsó, buzogány alakot, gömbölyű és tojásdad coccusokat •(utóbbi = coccobacillus), végre rövid kommát, spirillumot és több csavarmenetet tartalmazó spirochaetát. A szerint, hogy az egyes sejtek vegetativ szaporodásuk alatt milyen •összeköttetésben maradnak az anyasejttel, megkülönböztethetünk, két golyóból álló diplococcus vagy zsemlyecoccus, — a golyók vagy bacillusok láncából álló streptococcus és Streptobacillus, — szőlő fürt — (staphylococcus), 4-es tetrád csoport, és a tér három irányában való oszlás utján •származó sarcina alakot. Ugyanazon baktérium fajhoz tartozó individuumok ugyanazon körülmények és táplálati viszonyok közt egyazon alakot mutatják; azonban a külső körülmények ingadozásával az alak is bizonyos határon belül inga- dozhatik, igy rövid pálcikák helyett hosszú fonalak léphetnek fel, diplococcus alak helyett hosszú láncok. Ha a baktériumok kedvezőtlen táplálati viszonyok közé jutnak, akkor szabálytalan, u. n. involutiős alakokká nőnek, a melyek degenerátiós alakoknak tekintendők. Valódi elágaződás csakis a tuberculosis — diphtheria — streptothrix csoportban fordúl elő, a mely ennek alapján a hasadó és fonalas gombák közé helyezendő. /3) A baktériumok szerkezete igen egyszerű; újabb észleletek szerint minden baktérium teljes sejtnek felel meg, a melynek protoplasmája azonban csakis a sejt végén látható különben pedig sejthártya alakban vonja be a magot; a baktériumoknak anilin festékkel festődő része e theoria szerint magnak felel meg. — Igen sok baktérium alkalmas (fehérje dús) táptalajon való tenyésztés után vastag, nem festődő burkot termel, a mely valószínűleg a baktérium protoplasmának differenciált részeként szerepel; c tok vastagsága a tkp. baktériumét néha felülmúlja. A bakt.-ban néha szemcséket láthatni, a melyek szerepére vonatkozólag a vélemények még eltérők (Buchner, Ernst—Babes- és Bunge-féle szemcsék.) y) Mozgási képesség-gel a bakt. nagy csoportja rendelkezik : a mozgást vagy magának a protoplasmának rhytmusos összehúzódása (egyes spirillu- mok), vagy pedig a bakt. felületéről kinyúló protoplasma nyúlványok, u. n. ciliák v. csillók lengése váltja ki. A csiliók száma az egyes fajoknál eléggé állandó, 1—20—50 lehet, és differentiál diagnostikai jelül szolgálhat. Kimutatásukra külön festési eljárások szükségesek. Ö) Szaporodás. A bakt. rendesen haránt oszlás utján szaporodnak, egyes fajok (a leguminosák gyökér baktériumai) hosszirányú oszlás útján. E vegetativ szaporodáson kivül meg kell különböztetnünk a spórázás folyamatát, a mely a bakt. faji fenntartását biztosítja. Sok b. faj ugyanis bizonyos, rendesen a tenyészéletre gátló befolyások hatása alatt, az egyes tagok belsejében kerek vagy ovális, brilliáns testecskéket termel, a melyek külső behatások ellen rendkívüli ellenálló képességgel vannak felruházva. A valódi spórák a beszáradást, a napfényt, a hő hatásokat, antisepticumokat a tenyészalakoknál sokkalta jobban tűrik el.
