Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Győry Tibor: Hazai gyógyászatunk vázlatos története
Hazai gyógyászatunk vázlatos története 13 dorgyüléseit. „Elementa medicinae practicae“ ez. munkáját Oroszország több egyeteme tankönyvül fogadta el. — Már 1817-ben mint önálló, a sebészettől függetlenített tárgyat tanította Fabini János Tófor a szemészetet. Korának hires sebésze, kit Schuh halála után a bécsi egyetem is szeretett sebészeti tanszékének volna megnyerni, Balassa János volt. Lenliossék József, ki Bernes, majd Hvrtl oldalán képezte ki magát, világszerte híres anatómus és anthropologus volt. Schöpf-Merei Ágost 1839-ben megalakította a pesti szegény-gyermek-kórház egyletet, melyből később a Stefánia kórház lett: színhelye a magyar gyermek-gyógyászati iskola meg teremtője, id. Bókái János működésének. A fejlődéstan kimivelése körül kevés tudósnak vannak Mihálkovics Gézához méltó érdemei; Hyrtlnek szavait: „der Deutsche darf mit Stolz sagen, dass Alles, was in diesem Fach (a fejlődéstanban) Grosses geschah, von seinem Vaterlande ausging“ Mihálkovicsunk fényesen meghazudtolta. Mai s mindenképen európai színvonalára a budapesti s az 1875-ben megnyílt kolozsvári orvosi egyetemeinket Markusovszky Lajos és Balogh Kálmán emelték. Előbbi alapította az országos közegészségi egyesületet. A magyar orvosi tudományosságnak az egyetemen kívüli góczpontja: a budapesti királyi orvosegyesület már 1842-ben alakult meg. A külföldi egyetemek e században is nagy számmal exportáltak hazánk földjéről nagy tudósokat. Hogy másokat ne említsünk : HyrŰ kismartoni ; Rosas, a hires bécsi szemész, pécsi; Sigmund, szintén bécsi syphi- lidologus, segesvári; Mauthner Lajos Vilmos, a gyermekgyógyász, győri; Stricker Salamon, a pathologus, vágujhelyi és Stark Károly laryngologus, budai születésű — magyar emberek voltak. * * * Ha a leirtakat röviden összegezzük, azt látjuk, hogy hazai gyógyászatunk Európa többi országáéval tudományos színvonalon lévő összeköttetésben állott, mely kölcsönös volt. Mig egyfelől a külföld alkotásait mindenkor magunkévá tenni igyekeztünk s a tudomány első parancsolatjának : el nem maradni annak mindenkori állásától — megfelelnünk sikerült, addig másfelől hazánk nem egy kezdeményező gondolatnak vagy tettnek is szülőföldje volt és — Giovanni d’Ungheriától fogva napjainkig — mindenha elláttuk a külföldet kiváló férfiúkkal.
