Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)

Deutsch László: Parasitologia

192 Deutsch László — szűk iris) vizsgáljuk. A parasitákat az élénk mozgásban levő pigment szemcsék nyomán kis kereséssel megtaláljuk. b) Festett készítmény. A kénsavban kifőtt, lemosott, alcohollal tisztí­tott tárgylemezre tett vér cseppet fedő lemez szélével igen vékony lepe- dékké kenjük el, megszáradás után az aether-alcoholban fixáljuk egy óráig. 1. Festés: 1 órán át tömény vizes eosinban, lemosás, utófestés 15 percig jó Löfflerben, lemosás, lefuvás. A parasiták világos kékek, a leukocyták magvai sötét kékek, a vörös vér sejtek vörösek. 2. Bomanowsky eljárása: 2 rész tömény vizes methylenkék -+- 5 rész lü/n vizes eosin keverékében egy-két óra hosszat föstjük a fixált lemezeket. A világos kék parasiták testében a sötét piros mag jól feltűnik. A plasmodiumot tartalmazó vérnek más emberbe való átojtása azonos typusú maláriát eredményez. Azonban a természetes infectió menete a kísér­leti inoculatiótól eltérő. Mint újabban kiderült (lloss) a fertőzést a moszkitóknak egyes fajai (anopheles) közvetítik, m. p. a következő módon : A malariás egyén véré­ben levő plasmodiumok a szúnyog gyomrába kerülve ott sajátszerü átala­kulás utján hím és nő nemű képletekké differenciálódnak. A nő nemű kép­letek külsőleg nem különböznek a nagy kinőtt, még nem sporuláló plasmo- diumtól illetve sarlótól, a hím nemű képleteket az élénken mozgó flagellum ok jellemzik. Az ondószálcsa jelentőségével biró flagellumok a képző sejttől leválnak, a nőnemű plasmodiumokba befurakodnak s ezeket megterméke­nyítik. A megtermékenyített nő nemű plasmodium önálló mozgással biró u. n. „férgecskévé“ alakul át, a mely, erős nagyítással búza szemhez hasonló, mozgó képlet a szúnyog gyomornak izomzatán keresztül a szú­nyog testürébe hatol, s ott pár nap alatt szemcsés sötét, gömb alakú spó­ratartóvá nő ki, a mely finom tűszerű spórákkal telik meg. E spórák a szúnyog egész testében szerteszét vándorolnak s főként a nyál mirigyekben gyülekednek meg, a melynek váladékával együtt a szúnyog csípés utján az emberi testbe ojtatnak be s azt fertőzik. A szúnyog a maláriának főterjesztője: e tételt újabban (Celli, Manson) direkt fertőzési kísérletei megdönthetetlen igazságnak igazolták, a mennyiben malariások vérével fertőzött szúnyogok csípésével typikus láz rohamokat sikerült létrehozni. Váljon a szúnyog csípésen kívül nincs e a maláriának más fertőzési útja, az nem zárható ki, azonban kevéssé való­színű, minthogy a szúnyogok elleni védekezéssel (mocsarak petróleummal való desinficiálása, szúnyog hálók) a maláriának egyes vidékekről való teljes kiirtása sikerült. Megjegyezzük még, hogy a fiatal, épen kiszabadúlt parasiták a leg­érzékenyebbek a chinin iránt, miből következik, hogy a chinin észszerű s hatásos adagolását a górcsövi kontroll kell, hogy mindig megelőzze. 3. Infusoriumok. a) Flayelláták. Hosszabb, rövidebb contractilis u. n. flagellumok segítségével mozgó egysejtű lények. Ide tartoznak a tse-tse légy szúrása által (Afrika) terjedő trypanosomák, a melyek a vérnek halálos infectióját okozzák. Továbbá a diarrhoikus székletben előforduló cercomonas intestinalis és a trichomonas vaginalis és intestinalis fajok. ß) Ciliáták. Csillószegélvlyel környezett vaculákat tartalmazó, aránylag nagy egy sejtü állatok. Legismertebb faja a bélben található : balantidium coli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom