Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Deutsch László: Parasitologia
190 Deutsch László a) A protozoák életműködéseikben a növényi parasitáklioz (baktériumok) állanak közel, a mennyiben a szervezetben elszaporodnak és valódi infectiós betegségeket okoznak. Egyes fajok az epithellel födött belső testürök felületén élnek (amoebák), mások az ephitelen át a mélyebb szövetekbe hatolnak be, sőt a vér- és nyirok áramba kerülve más szerveket is fertőzhetnek. Egyes fajok (malaria plasmodium), a vérben élnek, s meghatározott szabályosan cyclicusan fejlődésen mennek keresztül, más hasonló fajoknak (állatok trypanosomái) fejlődése állandóan megy végbe. Pathologiai hatásuk különböző: a béltractusban élősködő amoebák s hasonló fajok locális lobos izgalomtól kezdve a mélyre ható szövetroncsolásig s fekélye- sedésig a szövetsérülés minden faját produkálhatják; a vérben élő fajok egyrészt a vörös vérsejtek elpusztítása, másrészt bizonyos mérgező anyagok produkálása útján fejtik ki kóros hatásukat. A fertőzés vagy direkt úton, vagy pedig más, alsóbb rendű állatok, rovarok közvetítésével történik (malaria, trypanosoma). 1. Amoebák. Egyes fajai már normális bélsárban is találhatók, más pathogén amoebák egyesek szerint a dy sent er iáinak némely (tropikus) faját okozzák. Főként az amoeba coli t tartják sokan pathogennek. Kimutatására a friss, még meleg bélsár egv cseppjét, esetleg konyhasó oldatban (9%o) diluáltan függő cseppben vizsgáljuk. Egy vagy két pseudopodiummal biró, lassú amoeboid mozgású, oszlás utján szaporodó, szemcsés protoplasmával, egy maggal s több vacuolával rendelkező, elég nagy, 30 — 60 y átmérőjű, ovális vagy gömbös képletek alakjában található, némely diarrheás és dysen- teriás székletben óriási mennyiségben. Kultúrája nem sikerült. Állatok közül a macskára pathogén. Ä dysenteriára kórokozó szerepe igen való- szinü azóta, hogy nemcsak a bél felületén, hanem a submucosus kötőszövetben, sőt a bél izomzatában, és a secundär máj tályogokban is kimutatták. 2. Sporozoák. Orvosi szempontból a legfontosabb protozoák : Egysejtű, nem mozgó és spórákkal szaporodó lények. a) Coccidiwn fajok. Jellemző sejt szaporulatokat produkáló parasitái az epithel sejteknek. Ide tartozik a nyúlnál gyakori, de embernél is előforduló Coccidium oviforme, mely az epeutak epithel sejtéiben éh át ifjú korát, majd incystálódik s u. n. coccidium csomók képzésére ad alkalmat. E csomók papillarisan hypertrophiás epeutakat tartalmaznak, a melyet töménytelen, fehér, rosszul festődő, körülbelül 30 y hosszú, 15 y széles tojásdad képletet tartalmaznak. E képletek, a coccidium cysták, bizonyos körülmények közt a külvilágban barázdálódnak, 8 sarló alakú spórát képeznek, a melyek a szervezetbe számosán bejutva előbb a bél, majd az epeutak epitheljét fertőzik s cystákká alakulnak. Hasonló coccidium szerű képletek találhatók a Molluscum contagiosum és az u. n. Paget-féle betegség (emlőbimbó különös fekélyedése) eseteiben az epithel sejtek belsejében, a melyeknek parazitarius természete azonban eddig eldöntve nincsen. A rákos sejtek belsejében talált coccidium szerű képletek jelentősége eddig pontosan szintén nem ismeretes. (L. a bőrbetegségeket). ß) Haemato zoar iák. Az ide tartozó fajok az állati és emberi vérben élősködnek. A sporozoák ez osztályát a fejlődésnek két cyclusa jellemzi a) asexuális, b) sexualis szaporodási mód. Az asexuális szaporodás a vérben megy végbe, a sexualis szaporodás a megtámadott állaton kívül,
