Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
Kórbonctani repetitorium szervekben) és productiv lobok (mirigyes szervek zsugorodása, i-^óhfháriya tophus) a jellemzők. 3. Lepránál a lepra bacillus behatása alatt részint körülírt (leproma) részint diffus sarj szövet fejlődik főleg az edények mentén; e sarj szövetben találjuk a jellegzetes lepra sejteket, azaz nagy, vacuolás, több magvú sejteket telve lepra bacillussal, mely utóbbiak nagy számmal árasztják el a többi sejtet és sejt közti állományt is. A lepra pathogenesise. A személyes érintkezés folytán terjedő lepra újabb vizsgálatok alapján az orr nyálka hártyájában kezdődik s további localisati ója szerint 3 féle typust enged megkülönböztetni 1. Bőr lepra, mely a bőrön foltok (lepra maculosa) vagy göbök (lepra tuberosa) a nyáika hártyákon göb képződéssel, a mirigyeken duzzadással jár 2. Ideg lepra (lepra nervorum) mely a peripheriás idegek kötő szövetéből indul ki és az ideg rostok összenyomatása folytán beidegzési zavarokhoz vezet (lepra anaesthetica, lepra hyperaesthetica s. dolorosa és lepra mutilans végtagok táplálási zavaraival) 3. Visceraris lepra, mely leggyakoribb a májban, lép- ben, tüdőben, csont velőben és többnyire az előbbi kettőnek kísérője. 4:. Rhinoscleromáiiál: a rhinoscleroma becillus hatása alatt diffus sarj- szövet képződik, mely igen gazdag plasma sejtekben s melyben nagy nyá- kos vacuolás (u. n. Mikulicz-féle) és hyalin göbökkel telt sejtek találhatók nagy számmal. A tokos bacillusok többnyire a sejtekben, de ezek között szabadon is találhatók. Rhinoscleroma pathogenesise. A rhinoscleroma szerzett módon az orr, garat és gége nyálkahártyáján lép föl, sem erősebb hegedősre, sem kifeké- lyesedésre nem hajlandó, tömött, rugalmas, vörhenyes megvastagodás alakjában. 5. Aktinomycosisnál: az aktinomyces hominis nevű sugárgomba behatására erős gömb sejtes infiltratióval kisért laza sarj szövet képződik, mely az aktinomyces szemcse körül genyesen lágyul, a peripherián pedig elhe- gesedik. E két folyamat együttes előhaladása folytán kiterjedt hegedősek létesülnek, bennük futó, genyes járatokkal; az utóbbiakból kiömlő geny nagy mennyiségben tartalmazza a genysejtekkel körülvett, kölesnyi, lelapított, sárgás u. n. aktinomyces szemcséket, melyekből e betegség biztosan felismerhető. Az aktinomycosis pathogenesise. Az emberi szervezetbe a gomba valamely fertőzött idegen test, legtöbbször árpa vagy buzaszem, kalász utján kerül. A behatolás helye szerint leggyakoribb a száj és garat nyálkahártya aktinomycosisa, hol a fertőzést gyakran cariosus fog nyílása közvetíti s a honnét a genyes (phlegmonosus) beszürődés mint praevertebralis phlegmone a garat mögött a mediastinumba is bejuthat. Ritkább a gyomor és bélcsatorna (nyálka hártya fekélyből fejlődő retroperitonealis phlegmone), a tüdő (tüdő zsugorodás és hegesedő pleuritis) és a bőr aktinomycosisa. 6. Malleusnál (takonykor) a malleus bacillus hatása alatt genyesen infiltrált, gyorsan széteső sarjszövet fejlődik, melyben nagy mennyiségben található a nehezen festhető bacillus. A sarjszövet nyákos, genyes széteséséből metastaticus tályogok és fekélyek fejlődnek az összes szervekben, főleg izmokban. A malleus pathogenesise. A fertőzés állatok, főleg lovak utján történik. A belépési kapu vagy a bőr, vagy az orr nyálkahártya; e helyeken a bacillus behatása alatt papula, pustula majd ulcus képződik, mely környi Magyar orvosi Vademecum.
