Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
246 Dr Miiller Vilmos magukat Semmelweiss érdekében, arra kötelezték volna Braunt hogy Semmelweiss tanait elösmerje. De Braun félretett minden melléktekintetet: abból az iskolából támadta Semmelweisst. a melynek egykor ő is tagja volt és azok közül a falak közül hirdeti gunyorosan és kérdőjelesen Semmelweiss tanait, a mely valamikor Semmelweisst maga között láthatta. »Az iskola maga szakított Semmel- weisseh, mondja Dubois a párisi akadémián, midőn ott 1858-ban a gj'ermekágyi láz szóba került Ez a vélemén}r azután ann}Tira általánossá lett, hogy senki többé nem foglalkozik nyíltan Semmel- weissel és eszméivel, — úgy. hogy azt kellene hinnünk, miszerint azok sohasem is léteztek. Azonban Scanzoni, Seyfert és a többi szülészek kétkulacsos politikát űztek. Mig a nagy nyilvánosság előtt nagy hangon hirdették Semmelweiss nézeteinek káros voltát és mindenféle tankönyvben, előadások alkalmával a maguk eljárását dicsőitették és Semmelweiss eszméire kimondták a halálos Ítéletet, addig titokban teljes mértékben igyekeznek keresztülvinni a kiátkozott tudós óvóintézkedéseit és önmaguk előtt mégis csak kénytelenek belátni azt, hogy Semmelweissnek teljes igaza van, mikor a gyermekágyi láz kórok- tanát a hullaméreg és a bomló állati szerves anyagoknak a méh- ürbe való bevitelében körvonalazza. Úgy látszik, csak Braun és Scanzoni hitték azt, hogy a világ többi szülészei nem fig}relik árgus szemekkel az egyes klinikák kimutatásait; csak ők voltak olyan naivak és gondoltak arra. hogy a gyermekágyi láz óriási csökkenését a bécsi és prágai, würzburgi szülőintézetekben, mások azokban az óvintézkedésekben látják, a melyekre ők könyveikben reá utaltak és nem tudják azt, hogy Scanzoni, Braun és Seyfert Semmelweiss óvintézkedéseinek végrehajtóiként szerepelnek saját klinikájukon — hallgatagon. Dietl Írja 1856-ban Semmelweissnek: »Im Ganzen hört man jetztwohl weniger von diesen verheerenden Puerperalepidemien, vielleicht liegt diese Ursache in Beobachtung jener Einrichtungen, die sich auf ihre Erfahrungen basiren, ohne dass man es sich selbst der Öffentlichkeit gegenüber eingestehen will.« A hosszú hallgatás Semmelweiss részéről is bizonynyal hozzájárult ahhoz, hogy tanainak elterjedése olyan széles alapokon, mint azt ő hitte, be ne következzék. Az ember még a legnemesebb eszmékkel is úgy van, hogy mielőtt azokat teljesen magáévá tenné, szereti, ha annak előn}reit többször hallja említeni. De a gyermekágyi láznak Semmelweiss által adott magyarázata és a belőle levonható óvintéz
