Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
3. rész (folytatás)
A modern sebkezelési elvek kifejlődése* — Irta : Dr. Müller Vilmos. — (Folytatás.) Hogy Semmelweiss tanai miként mentek át a köztudatba, miként lett közkincscsé mindaz, a mit ő életében hirdetett, arról tanúskodjék az a hatalmas irodalom, a mely azóta a szülészetben az antisepsist és assepsist és vele együtt Semmelweiss hallhatatlan dicsőségét hirdeti Munkám irodalmi forrásainak kimutatásában egész sora van felsorolva azoknak a dolgozatoknak, a melyek a magyar orvostudomány egyik leghatalmasabb geniejenek eszméje mellett kardoskodnak, a hol van még előítélet, annak ledöntésére törekesz- nek, Semmelweiss tanainak helyességét egyszer tapasztalati alapon, máskor meg a legnagyobb cautelák mellett keresztülvitt bakterioio- gikus vizsgálatok segítségével igazolják, vállvetve működnek közre abban, hogy a szülészeti anti- és assepsis a legideálisabb legyen. Mindenkinek töiekvése abban culminál, hogy az antisepsis, mint a gyermekágyi láz legnagyobb ellensége, olyan otthonos legyen minden szülészeti intézetben, mint volt Semmelweiss előtt maga a gyermekágyi láz. De csak Pasteurnek felfedezései és KocJmak vizsgálatai juttatták Semmelweiss elvét az igazi diadalra. A bakteriológia, ez a szigorúan tudományos alapon áll ótudomány, igazat adott Semmelweiss tanainak, eltekintve attól, hogy az empíria már rég szentesítette azokat. Hogy mennyire szükséges a legszigorúbban keresztülvitt antisepsis a szülészetben, azt az a sok kutatás bizonyítja, a mely Semmelweiss után a szülő és terhes állapotban lévő női nemi szervek váladékaiban kimutatott pathogen és nem pathogen baktériumok tömkelegét tárgyalja. A küzdelem, a mit Semmelweiss a kívülről behozott állati szerves anyagok ellen megindított, csak annál jogosultabb, minél * Lásd az 1903. évi augusztusi füzetet.
