Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
254' Dr. Müller Vilmos nehogy a mélyebben fekvő ürökberi a folyás felhalmozódjék, bomlásnak induljon és fertőzéshez vezessen. Semmelweiss művének tulajdonképpen az eddig ösmertetett része az, amely a gyermekágyi láz koroktanával, lényegével és prophylaxlsával foglalkozik. Amit ezután egy vaskos kötetben találunk, az tisztán polemikus hangú vita, amelyben éles elmével és kérlelhetlen szigorral fordul az akkori kor szülészei felé. Kimutatja azoknak az eljárási módozatoknak tarthatatlanságát, amelyekkel ők a gyermekágyi láznak klinikáikon gátat vetni akarnak. Lelkiösmeretlenséggel és hanyagsággal vádolja őket, mert a chlor- mész mosásokat klinikáikon nem vették alkalmazásba, de még azok ellen is fordul, akik a chlormész mosások daczára rossz eredményeket értek el : »die Chlorwaschungen seien in diesen Fällen (t. i.: előállott gyermekágyi láz esetében) nicht gut beaufsichtigt und nicht umsichtig genug angewendet worden; denn wo die Vorstände der Anstalten Gegner meiner Lehre seien, wäre nicht zu erwarten, dass ihren Schülern die Wichtigkeit der Desinfectionsmassregeln eindringlich genug am Herz gelegt werde und es wären desshalb diese Massregln nachlässig ausgeführt worden, wodurch das negative Resultat seine Beweiskraft verliere.« Szenvedélyes hangon folytatja tovább : »Ein Thor, der nun glaubt, dass die so irrebelehrten Schüler sich so gewissenhaft desinficieren werden, als nothwendig ist. . . etc.« Amint ebből a néhány erőteljes sorból kitűnik, Semmelweiss egyenesen azzal vádolja a külföld szülésztanárait, hogy vagy elhanyagolják a chlormész mosásokat, illetőleg a desinfectio keresztülvitelét, vagy téves adatok alapján meghamisítják az igazságot és ezért nem is várhatják, hogy az így megtévesztett tanulók jól mosakodjanak, erélyesen desinficiálják magukat. Ebből magyarázza ő azt is, hogy azoknak osztályán a gyermekágyi láz nem tudott annyira leszállni, mint azt ő tapasztalta. Azonban kíméletlen támadását leginkább Scanzoni és Braun ellen fordítja, akikről, Dietl nek 1856-ban hozzáintézett levele folytán, tudja, hogy a gyermekágyi láz elkerülésének általa ajánlott módjait klinikájukon titokban alkalmazzák. »Scanzoni und Braun — mondja Semmelweiss — sind zwar öffentlich meine Gegner, aber privative getreue Jünger meiner Lehre.« Ez az eleven húsba metsző kritika persze nem maradhatott válasz nélkül. Amilyen nyugodt és higgadt módon tudott könyvének első részében a tárgynál maradni, éppen anyira elragadtatja
