Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
240 Dr. Müller Vilmos tani előadásokat látogatják, egyszerűen eltiltja attól, hogy a klinikára jöjjenek. Különös gondot fordított a fehérnemüek tisztán tartására, amely miatt nagyon sok kellemetlensége akadt. Nemcsak az volt a hiba, hogy a fehérnemű kévés volt és hogy emiatt az egyszer már használt és lochiától, vértől piszkos fehérneműt használtak — persze tudta nélkül — a klinikán lévő bábanövendékek, hanem hogy a fehérnemű kimosása, sterilizálása sem volt olyan, mint amilyennek ő látni szerette volna. Sok baja volt még az ápoló személyzettel is. Még most is teljesen hygenikus berendezésű és már a külsejével is a teljes tisztaságot hirdető szülészeti, sebészeti klinikákon milyen sok kellemetlenséget, néha direkt veszélyt okoznak az ápolók, akiknek egyrésze lustaságból, másrésze lelki ösmeretlenségből a tisztaságra nagyon kevés gondot fordítanak. Még most is hányszor van alkalma magának a professornak egy- egy szülészeti intézetben a gyermekágyi láz okát, vagy az ápoló, vagy a vizsgáló személyzet tisztátalanságban felfedezni és hányszor kell a legerélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, hogy a tisztaság az ápoló személyzet vérébe menjen át. Még ma is, amidőn pedig a köznép legalacsonyabb rétegeiben is ki van fejlődve az a tudat, hogy szülésnél egy bizonyos fokú, a rendestől nagyobb tisztaságra van szükség. A szülészeti klinikák mai fényes berendezése, a ventilatio teljes kihasználása, a szülőszobák mérsékelt befektetése, a nőgyógyászati eseteknek a szülészetiektől való teljes elkülönítése, a lázas szülő nőknek szigorúan körösztülvitt izolálása, pazarul alkalmazott íehérnemü és a kezek, eszközök, varratok modern desinficiálása mellett is, mennyi szigorra van szükség, hogy a gyermekágyi halálozások leggyakoribb előidéző okát, a tisztáta- lanságot távol tarthassuk a szülőnőtől? Milyen akaraterőre, mennyi szigorra és elvei iránti milyen föltétien önbizalomra volt tehát Semmelweissnek szüksége, hogy egy oly épületben, amely minden oldalról büzhödt levegővel volt környezve, a tisztaság érzékét felköltse, azt az ápoló, vizsgáló személyzetben ébren tartsa ? Azonban daczára Semmelweiss minden törekvésének, a gyermekágyi lázat az utolsó két évben, 1857 — 1858-ban, klinikája szembeötlő rossz egészségügyi viszonyai mellett úgy megfékezni, mint ő szerette volna, nem sikerült. 1857—58. tanévben 44 szűlőnő közül 18 hal el a klinikán gyermekágyi lázban, azaz 4.05%. Ezek a kedvezőtlen eredmények bírják őt arra, hogy kilépjen eddigi tartózkodásából. Aminthogy a Rókus kórház 0’85% gyermekágyi
