Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
232 Dr. Müller Vilmos másrészt Semmelweiss tanaiban a gyermekágyi láz legfőbb okául mig egyrészt a hullaméreg volt megnevezve, de másrészt és nem kisebb jelentőséggel emelte ki a kívülről bevitt szenyezést. ami pedig ismét nem lehetett kellemes Klein tanárnak, ha az előző évtizedek statisztikájából éppen az ő idejére esik a külső szennyezésnek legbővebb forrása, a gyermekágyi láz legnagyobb mortalitása Egyszerűen megtiltotta tehát, hogy a gyermekágyasok megbetegedéseit tárgyaló kórházi jegyzőkönyveket a nyilvánosság elé vigyék és evvel elébe vágott ama nem éppen hízelgő következte téseknek, amelyeket ama jegyzőkönyvekből működésére következtethettek volna. Azonban Skoda nem nyugodott. Az egyetemi termek akkori korlátolt világából kilépett és a bécsi tudományos akadémiához föl- lebezi meg az ügyet Itt tartja meg a gyermekágyi láz legújabb megfejtéséről szóló kiváló előadását: »Ueber die von Dr. Semmelweiss entdeckte wahre Ursache der in der Wiener Gebäranstalt ungewöhnlich häufig vorkommenden Erkrankungen der Wöchnerinnen und des Mittels zur Verminderung dieser Erkrankungen bis auf die gewöhnliche Zahl.« Az akadémia egy csapásra felösmeríe Skoda nagyjelentőségű ' felolvasásának horderejét. különlenyomatot készít Semmelweiss eszméinek terjesztésére és a további kutatásokra Semmelweissnek 100 forintot ajánl föl. Mig egyrészt Skoda, addig más oldalról Hebra kardoskodik Semmelweiss igazáért. A * Zeitschrift der k. k. Gesellschaft der Aerzte zu Wien« czimü orvosi szaklap 1847. évi deczember és 1848. ávi április havi számaiban elsőnek ösmerteti Semmelweiss felfedezéseit. És fontosnak tartjuk e közleményt már azért is, hogy Semmelweiss tanai ellen később meginduló harcz egy nagyon erősnek látszó érvét tönkretehessük, tudniillik azt, hogy Semmelweiss egyesegyedül a hullamérget tartotta a gyermekágyi láz okának. Mert már eme első közleményben határozottan kiemeli Hebra, hogy nemcsak hullamérgezés, hanem »még élő szervezetből származó eves váladékok is lehetnek okozói a gyermekágjó láznak«. A bécsi közkórház neves főorvosa Haller, volt a harmadik, aki Semmelweiss eszméi mellett szállt síkra. A bécsi orvosegyletben 1849. február 23-án a szülés 12 évre visszamenő statisztikában körvonalozza az I. szülészeti osztályban az utolsó két év alatt történt óriási és »feltűnő«,1 változást, amelyet ez a gyeimekágyi halálozások szempontjából kimutat. Eközben dicsérőleg beszél Sem-