Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
2. rész (folytatás)
224 Dr. Müller Vilmos mekágyi láz prophylaxisát illetőleg semmit sem tudott. Ez tűnik ki, majdan életrajza folyamán alább tárgyalandó, leveléből, a mit nézetei elfogadása miatt az angol szülészeknek irt. De ha tudott volna is az angol óvóintézkedésekről, beláthatta volna azt, hogy, daczára azok helyes és czélszerü voltának, még Angolországban sem tudtak általános érvényre jutni. Miért? Egyszerűen azért, mert hiányzott az a valaki, a kinek először is életfeltétele lett volna e tanokat az egész világgal megösmertetni és mert nem volt olyan genie, aki ezen tapasztalatok nagy horderejét teljes mértékben méltányolni tudta volna. Az angol óvóintézkedések tehát elszigetelten, izoláltan maradtak az angol határokon belül és ugyanaz történt volna Semmelweiss elveivel is, ha azt erélytelen és gyönge hangon adja tudtára orvostársainak. E helyett Semmelweiss akaraterejének és fiatalos hevének egész tüzével lépett azon eszme mellett síkra, a melyről hitte, hogy valaha meg fogja váltani a világot a gyermekágyi láz veszedelmeitől. A mikor felépiti hatalmas tanát, csak természetes,diogy száz és száz akadályozó korlátot kellett ledönteni. És ő nem tehetett róla, ha ezekhez a korlátokhoz egy-egy szülész egész életének munkája és hiábavaló munkálkodása, vagy talán személyes hiúsága volt kötve. ,Nem tehetett róla, ha apró göröngyöket félre kellett löknie utjából, a melyekbe mindenünnen belebotlott, miközben a gyermekágyi láz oktani megfejtésének, prophylaxisának hatalmas sziklapalotáját felépité. Semmelweiss Ignácz Fülöp egyszerű, dolgos szülők gyermeke volt. 1818. julius 17-én született Budán. Szülei a katonai pályára szánták, hadbírónak és azért őt a középiskolák elvégzése után Bécsbe küldötték, jogi tanulmányokra. Azonban ehhez a pályához nem mutatott valami nagy hajlandóságot. Fiatal korában is már inkább töprengő,, örökké gondolkozó természetű egyéniségére az orvostudomány nagy befolyást gyakorolt. Barátja társaságában a boncztani előadásoknak szorgalmas hallgatója volt -és, úgy látszik, a komoly és higgadt fiatal ember kedélyére az orvosi tudománynak éppen ez a legrealisztikusabb ága döntőleg hatott. Ott hagyta a jogot, a melyhez nem is volt kedve és beiratkozott orvosnövendéknek. A második és harmadik egyetemi tanévet Pesten töltötte, az elsőt, negyediket és ötödiket pedig Bécsben. Itt is kapott orvosi oklevelet, huszonhat, éves korában 1844. április 4-én.
