Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
Dr. Müller Vilmos a gyermekágyi láz sem miazmatikus, még kevésbbé contagiozus megbetegedés, hanem miazmatico-contagiozus. Scanzoni volt az; aki ezt az állítást szépen és tetszetősen megokolt theo- fiával erősítette meg. Azon tapasztalatból indult ki, hogy a gyermekágyi láz leginkább túlzsúfolt termekben, szülőintézetekben szedi áldozatait, hogy tehát itt a levegőben kell lenni azon oknak, ami annak keletkezését, terjedését előidézi. A levegőnek a szervezetre való káros behatásáról már az akkori idők orvosai is rendelkeztek tapasztalatokkal. Empirice tudták azt, hogy a jól szellőzött szobalevegőben az alkati megbetegedések ritkábbak, mint túlzsúfolt helyeken, vagy pinczelakásokban. A lymphaticus megbetegedéseket is ilyen »kedvezőtlen életviszonyok«ból magyarázták, amelyben első helyet foglal el a rossz levegőben való tartózkodás. Scanzoni tehát csak az akkori idők orvostudományi tapasztalataiból indult ki, amidőn azt állítja, hogy a gyermekágyi láz keletkezésére a túlzsúfolt helyeken egy miazma adja meg az inditatot, amely a szűlőnők kifolyásából származik, megtölti a levegőt és belégzés utján kerül a szervezetbe. A miasma a légutakon keresztül jut tehát igy a vérbe, fertőzi azt és igy hozza létre a gyermekágyi lázat. Evvel a gyermekágyi láz miazmatikus természete valahogy csak meg lett volna fejtve, de még hiányzott az összekötő hid ; a contagiozus elmélethez. És mondhatjuk, hogy Scanzoni genialisan talált reá eme összekötő kapocsra Azt mondja ugyanis »Lehrbuch der Geburts hilfe« ez. 1849-ben megjelent munkájában hogy a miazma csak akkor alakul át contagiummá, ha a betegség már epidémiává fejlődött. Ezt fel kellett venni azért, mert azon esetekben, amidőn a gyermekágyi láz úgy szedte áldozatait, mint egy epidémia, amidőn a szülészek azt látták, hogy egyik gyermekágyas a másik után pusztul el és hogy a gyermekágyas, aki még tegnap egészséges volt, ma már szintén lázas, miután közvetlen mellette levő szomszédját már elvitte a gyermekágyi láz, — mondom azon esetekben nem lehetett a gyermekágyi lázat máskép jellemezni, mint ragályo:, contagiozus betegséget. A bécsi egyetem tekintélye daczára amelylyel a többi egyetemek előtt dicsekedhetett, — Braunnal szemben — más egyetemi központok más okkal szolgáltak a gyermekágyi láz természetét illetőleg. A legtisztultabb felfogás az angoloké volt, akik Semmel- weissal ugyanazonos forrásnál keresték a baj okát, csakhogy a kapott igazságoka nem tudták a maguk egészében kiaknázni, sem ÍM
