Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
182 Dr. Müller Vilmos Frigyes (1821 —1891) a würzburgi gynaekologus, Semmelweiss leghatalmasabb ellenfele, »Beiträge zur Geburtskunde und Gynaekolo- gie« (1054—1878) ez. munkájában egy rostonyás alvadókra hívta fel az orvosvilág figyelmét, amely a terhesek és gyermekágyasok vérében nagy mennyiségben fordul elő. Ez a hyperinotikus anyag azután »kedvezőtlen befolyások* folytán felhalmozódik és a vérből exudatum alakjában kiválik. Hogy a gyermekágyi láznál az exuda- tum keletkezésének eme magyarázata nem több világosságot vetett annak felderítésére, mint akár a már említett Hermbstädt felfogása, az nyilvánvaló. Itt a vér felszaporodott, vagy megváltozott fehér- nyes vegyületéből, ott meg a felhalmozódott és visszatartott tejből keletkeznék az exudatum. A kedvezőtlen befolyások név alatt egy csomó okot tudtak a gyermekágyi láz megfejtésére felhozni. így Braun Károly »Lehrbuch der Geburtshilfe« ez. munkájában, amely pedig Semmelweiss fellépése után mintegy 10 évvel jelent meg, a gyermekágyi lázat zymoticus betegségnek mondja. A betegséget magát pedig meghűlés. lelki megrázkódtatás okozhatja, amire azonban az illető egyénnek hajlammal kell bírnia. Minthogy azonban evvel nem fejthette volna meg azt, hogy minden meghűléstől és lelki zavartól ment gyermekágyas miért kap gyermekágyi lázat, fel kellett vennie, hogy miasma és contagium utján terjedő epidemikus és endemikus befolyások is közrejátszanak annak létrejöttében. Az a nagy harcz azonban, amely Semmelweiss és ellenfelei között akkor már egy évtizeden keresztül szakadatlanul folyt, nyomot hagyott Braun tankönyvében is. aki a gyermekágyi láz okául, még a szétesett állati anyagokat is felveszi. Hogy az említett okok miként hatnak közre a gyermekágyi láz keletkezésénél, erre Braun ama régi theoriával felel, hogy ez idegen anyagok a vérre mint fermentek hatnak, amelyek azután a vérrel való direkt érintkezésük által annak bomlását, rothadását okozzák. Ama sok ok közül, amely a gyermekágyi láz megfejtését igyekezett adni, Braun sem mellőzi a vér hyperinosisát, hydraemi- áját és uraemiáját. Ezek között nem csekély fontosságú a méhnek mindennemű alak- és helyzetváltozása a szülés alatt: a méhnek szülés után beálló kisebbedése. a méh hiányos összehúzódása, s a méhvérzések egyenlőképen szerepelnek a puerperalis láz kórokta- nában. A psyche zavarai: a félelem, aggály, a szülés alatt és után fennálló idegizgatottság, lelki felindulások is mind okai lehetnek a láz
