Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)

1. rész

az olyan elnevezések, amelyek a gyermekágyi - láz erysipelatosus, (gyulladásos) jellegét akarják termionologice is kifejezni: Sennert Willis és Whyte a puerperalis lázat typhusnak nevezik, Cruveilhier 1791—1874) pedig »Medecine pratique éclairée par l’anatomie et la phisiologie .pathologique« (1821) czimű munkájában puerperal- typhusnak mondja

A puerperalis láz kóroktanában ekkor átalakító fordulat állott be. Eddig ugyanis azt tartották, hogy a gyermekágyi láz specifikus természetű és hogy az csak szülőnőknél fordul elő. A vizsgálódások, amelyek a láz kóroktanát a legeltérőbb utakon keresték és megfejteni igyekeztek, mind ebből a felfogásból indultak ki és ide is tértek vissza. Azonban a 19-ik század első felében, az orvosi vizsgálódási eszközök tökéletesbitésével, a kórboncztani ösmeretek kifejlődésével hamar reájöttek arra, hogy gyermekágyi láz nem gyermekágyasoknál is előfordul és hogy éppen ilyen lázforma, gyermekágyi lázat jellemző szövődményekkel nem szülőknél, férfiaknál és gyermekeknél is mutatkozik. Egymásután hirdetik ezt Ferencz, a hires salzburgi sebész (1804—1865), Helm, Brou- illand és különösen Trouseau Armand (1801 — 1867), akinek főművében a kétkötetes »Clinique médicale de l’Hotel-Dieu de Paris« ez a nézet a leghatalmasabban nyer kifejezést.

Még jó időnek kellett azonban eltelni, amig Semmelweiss korához érkezünk. Előbb még az utolsó és negyedik theoria, a haemato- theoria ferde nézeteivel kellett az orvostudománynak eltelnie, hogy Semmelweiss örökké hallhatatlan tanainak nagy becsével megös- merkedjék.

A haematho-theoria hirdetői köré az uj kor legnagyobb szülései tartoztak. Litzmann, v. Scanzoni, Bamberger, Veit, Dubois Pál neveivel találkozunk a puerperalis láz okát e theoria utján megfejteni akaró tudósok között. E theoria szerint a gyermekágyi láz oka a vér specifikus elváltozásában keresendő. Ezt a vérváltozást egy miasma, egy »ismeretlen valami« okozza, ami vagy localis megbetegedéseket okoz, vagy felszívódva, az idegközpontokat teszi tönkre. E miasmaticus behatások idézték volna elő a pyaemiát. Ehhez azonban a véralkat egy bizonyos, sajátságos állapota, a fehér- nyés vérvegyület, vagy legalább is a vérnek vérszegénysége volt szükséges. A vérszegénység előrehaladásából, vagy a fehérnyés vérvegyület elváltozásából keletkezik a pyaemia. Természetesen nem hiányoztak tudósok, akik a vérben ezt a fehérnyés vérvegyületet kimutatni igyekeztek. Fergusson, még inkább Scanzoni Vilmos

A modem sebkezelési elvek kifejlődése. 181