Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)

Első rész - 1. §. A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai

A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai. 19 lefutókban, czélszerii a megfelelő gyógyszert több, a betegség heves­sége és veszélyessége szerint, lassabban vagy gyorsabban egymásra következő adagokban alkalmazni, miután a tapasztalás megczáfolha- tatlanul tanitotta, hogy a hasonszenvi gyógyszer adagainak ily nemű ismétlése által, azoknak hatása épen nem zavartatik vagy szűnik meg, hanem lényegesen erősbittetik és siettetik. A gyógyszer adag ilyen ismétlése különösen javaltatik és szükséges, ha az első adag, a be­tegségi jelenségek hevességét enyhitette, a nélkül mégis hogy ezeket megszüntette vagy átváltoztatta volna, vagy ha a hevesség fogyása bizonyos idő múlva épen nem halad tovább a jobbulás felé. A beteg­ségnek gyors és életveszélyes lefolyásán kivül, a gyógyszeradagok, gyorsabb vagy lassúbb ismétlésének meghatározása, még a kóreset és a különösen megtámadt szerv sajátságától, valamint a megbetegült egyén nagyobb vagy csekélyebb érzékenységétől és erejétől, és végre a választott gyógyszer mulékonyabb vagy tartósabb hatásától fog függni, úgy, hogy a hasonszenvi orvos, minden tekintetbe veendő mozzanatoknak éles észlelését, és a tapasztalt belátást itt sem nélkü­lözheti, hogy a helyes közép utat eltalálja. Épen igy nem szabad egy uj gyógyszer alkalmazásának is igen gyorsan és elhamarkodva történni, és ez átalában csak akkor megen­gedhető , ha az elsőben választott szernek egy vagy több adagai, semmi, vagy igen jelentéktelen javulást eszközöltek, vagy a kórtüne­tekben jelentékeny változást okoztak. Az idült betegségeknél a hatás hosszabb elvárása,és egyes esetekben szántszándékos nagyobb szüne­tek itt is czélszerüek lesznek, mig heveny betegségekben , az elsőben választott szernek elégtelensége és sikeretlensége, gyakran gyorsan és késedelem nélkül, megfelelőbb választás által jóvá teendő. A hasonszenvi gyógytan további feltétele végre, az ét- és életrend gondos szabályozása. Szükségesképen a hason­szenvi gyógyszerhatás, valamint az aránylag igen kicsiny gyógyszer adagok lényegében feküdt az, hogy Hahnemann minden, a szerve­zetet gyógyilag megtámadó, és a gyógyszer hatását károsító hatányt (potentia) a hasonszenvi gyógyszerek hatástartama alatt, gondosan eltávolitva lenni akart, és igy állította fel a beteg-étrendre nézve az igen szigorú rendeleteket. Ennek czélszerüsége és üdvössége átalá­ban, a hasonszenvészet legelhatározottabb elleneitől is beláttatott, és elismertetett, sőt néha a hasonszenvi gyógyításoknak egész érdeme nevetséges módon csupán ezen észszerű étrendnek tulajdonittatott, ámbár a hasonszenvi gyógyszerek csecsemőknél és állatoknál épen oly jeleseknek mutatkoztak. Épen igy adatott elő, és hirdettetett ki 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom