Müller Clotár dr.: Hasonszenvi házi s család-orvos (Pest, 1863)

Első rész - 1. §. A hasonszenvi gyógyászat alapelvei és tanai

A hasonszenvi gyógyászat alapelvei e's tanai.

13

sonszenvi gyógyszerrel megorvosolni, gyakran két vagy több egymásután alkalmazott gyógyszerre is van szükség. Mert eltekintve attól, hogy magoknak, a legtapasztaltabb hasonszenvi gyógyászoknak, a leggondosabb eljárás mellett sem sikerülhet minden esetben, tüstént elő- szörre a megfelelő hasonszenvi gyógyszert feltalálni, egy második, harmadik, vagy további gyógyszer választása, gyakran még más körülmények miatt is szükséges lesz. Először is nevezetesen, jönnek elő igen sok kórjelü betegségek, nevezetesen külső és helyi betegségek • itt gyakran rendkivül nehéz a megfelelő gyógyszert feltalálni, mivel több megpróbált gyógyszerek, teljes kórjeli egyenlőséget nyújtanak. Másodszor sok hoszan tartó szövevényes betegségeknél megtörténik, hogy az elsőben nyújtott megfelelő gyógyszer által, az igen számos kórjelek közöl egy vagy több eltöröltetik ugyan, de a többiek megmaradnak, vagy átváltoztattatok, vagy újak lépnek fel. Mindkét esetben, ha az ember, a beadott gyógyszer hatása utáni elegendő várakozás által meggyőződött a felől, hogy az nem képes, a betegséget minden jelenségeiben eltörölni, a jelenlevő összes kórjeleknek uj fölvétele (a beteg kikérdezése) szükséges, és e szerint egy második, vagy ha szükséges lenne, harmadik vagy további gyógyszert kell választani.

Az eddig mondottakban a hasonszenvi gyógyászatnak tulaj- donképeni lénye van befoglalva, és ez képezi mintegy annak alaposzlopát , melyhez mindenkinek, ki a hasonszenvi gyógyászatnak párt- liive, állhatatosan kell ragaszkodni. Ezenkivül van még nehány bővebb szabály és tantétel, melyek, bárha kevésbbé fontosabbak, mégis az alapelveknek szükséges következményei, és ezért legalább részben, a hasonszenvi gyógyászat szükséges föltételeit képezik.

Ide tartozik mindenekelőtt azon szabály, hogy egyszerre, csak egyetlen egy hasonszenvi gyógyszert lehet alkalmazni. E szerint a hasonszenvi gyógyászatban, két vagy több gyógyanyagnak minden vegyüléke, feltétlenül mindég elvetendő, és annak lényege teljes megsértéséül tekintendő, és pedig azért, mivel szerinte minden gyógyanyagnak egyedüli, saját, és minden mástól eltérő hatása van, és még eddig, csak egyszerű és vegyitetlen anyagok vétettek az egészségesekben kisérlet alá, s ismeretesek valódi hatásaikban. Mert a mesterségesen összetett, és vegyitett gyógy- anyagok hatásai teljesen ismeretlenek, és ezért a gyógyitási czélra, a hasonszenvi elv szerint egészen használhatlanok. Épen oly igen kevéssé lehet helyeselni, két gyógyszernek gyors változtatásokbani rendelését, mely újabb időben nehány hasonszenvész által igen ked-