Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 7. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)

74

zet: 573 mm. Irise kék, jobb láta szükebb. Jobb facialis elsimult. Kezeiben tremor. Térdreflex fokozott. Nyelve bevont, reszket, szélein fogbenyomatok láthatók. Tengéleti szerveiben semmi különös eltérés.

A megfigyelő osztályra hozatalakor kétségbeesetten védekezik mindenki ellenében, üt, ver, mindent ösz- szetör, összetép, mi keze ügyébe kerül. Az ápolókat fojtogatja, ágyneműjét, takaróját, széttépi. Teljesen zavart, nem tájékozódik, feje forró, végtagjai hidegek, pulsnsa gyors. Nem eszik, fél, hogy megmérgezik. Szalmazsákjából a szalmát kiszedi, meztelenül futkos szobájában, nem enged magához közelíteni. Éjjel álmatlan.

Márczius 4-én megcsendesedik, nagyon kimerült, álmatag. A vele történtekre nem emlékezik. Annyit tud, hogy a bálban rosszul lett, hogy került a megfigyelő-osztályra, teljesen homályos előtte.

Márcz. 5-én este újra nyomottá válik, éjjel felugrik ágyából, kétségbeesetten segítségért kiáltoz. Látta az eget megnyílni s az isten tüzes pálczáva megfenyegette, ezenkívül sok püspököt látott; azt hallotta, hogy a kórházat dynamittal felrobbantják.

A nevezett egyén nehézkóros elmezavarban szenved.

11. Kórrajz.

J. L., 30 éves, reform., nőtlen, nyug. hivatalnok, s—i születésű, 1887. junius 28-án vétetett fel a Bókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. Apja aggsági gyengeségben halt el, anyja s egy testvére él s egészséges. A családban elmebetegség és súlyosabb idegbaj nem fordult elő.