Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 2. Dühösség (mania)

22

tollat, luvet, kórót raknak hajukba s rikító színű szalagokkal díszítik fel magukat. Arczukat bekenik a falról levakart mészszel. Egyes tárgyaikat széthányják, ágyukat szétszedik. Olykor igen piszkosak, maguk alá vizelnek, székletétükkel összemázolják magukat, a falakat. Humoros jelszókkal írják tele a falakat, ajtókat. írásukban előszeretettel alkalmazzák a kacska- ringós betűket, merész vonásokat húznak. Minden tettük elárulja a kicsapongó derült hangulatot, mintha bőrükbe nem férnének. Tánczolnak, ugrálnak. Étvágyuk e mellett legtöbbször igen jó, mindamellett táplálati viszonyaik csökkennek, soványak. Éjjel álmatlanok. Az ilyen izgalmakat kibírják hetekig, a nélkül, hogy nyugodnának.

Hangulatuk emelkedett, önérzetük fokozódott. Folyton fecsegnek, kiabálnak, dalolnak. Gyorsan appercipiálnak, a képzetfelelevenítés és társítás igen gyors. Élczelnek. A hallott szóhoz kedélyes reflexiókat fűznek. Nagy eszmetolongás, gondolatszökellés észlelhető nálok. A feltornyosuló képzetek oly nagy számmal jutnak öntudatukba, hogy azokat oly gyorsan kifejezni a beszélő organum képtelen s innen az egyes mondatok befejezetlenek ; még mielőtt egy gondolatot teljesen kifejtettek volna, már más tárgyra térnek át. Sokat verselnek, szavalnak. Környezetüket gúnyolják. Sokszor trágár, piszkos szókat mondanak, káromkodnak, a legnagyobb mértékben szemérmetlenek. Még a különben leggyengédebb, finom érzésű nő is, mint mániás, a legaljasabb kifejezésekkel él, káromkodik, veszekedik.