Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
I. Rész. Kórodai elmekórtan - 1. Búskomorság (melancholia)
17 tehetetlenséget mutat, a szellemi élet még sem üres, a külvilágot borzasztó s félelmes szinben látják. Fel- gyógyulás után emlékeznek mindenre s kellő felvilágosítást adnak a kiállott gyötrelmekről. Az ilyen beteg görnyedten ül, arczkifejezése merev,olykor aggodalmas. Az izmok félig merevek, a végtagok adott helyzetüket megtartják. Erverés kicsiny, gyors, a végtagok hidegek. Nagy étkezési ellenkezés, székrekedés mutatkozik. A búskomorság subacut vagy chronicus betegség, hetekig, hónapokig, sőt évekig is eltarthat s rendesen lassan, fokozatosan megy át a gyógyulásba. A gátlás enged, a kínzó képzetek elmaradnak, a testsúly növekedik, az elmaradt hószám nőknél megjön, az arcz derültebb kifejezést ölt, az érdeklődés, részvét visszatér, a beteg tudakozódik hozzátartozói felől, álma javul. A prognosis az esetek legnagyobb számában jó ; a gyógyulási arányt 60%-ra szokás tenni. A nagyon protrahált esetek — ha főleg egy éven túl terjednek — butaságba mennek át. A betegek egy része a hiányos táplálkozás folytán kimerül s igen gyakran gümőkórban elhal. A melancholia gyógykezelésénél nagy szerepe van a gyengéd ápolásnak, a melynek a legapróbb részletekre ki kell terjesztenie figyelmét. Biztosítanunk kell a beteg számára teljes nyugalmat, a jóakaró vigasztalás, a szórakoztató törekvés csak növeli a beteg gyötrelmeit. Első sorban gondos figyelemmel kell kisérnünk minden lépésüket s minden alkalmat eltá- volítanunk, mely az öngyilkosságot elősegítené. A me- lancholiásnak soha sem szabad hinni! Gyakorlati elmekórtan. USO?
