Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

Bevezetés

10

A tartós kimerítő szellemi munka, katonáknál hadjáratok alkalmával elszenvedett súlyos testi megerőltetés, nélkülözések, túlfeszített kedélyi izgalmak az idegrendszerre káros befolyást gyakorolhatnak. Máskor bizonyos lelki rázkódások, meghiúsult élettervek, vagyoni bukás, váratlan szerencsétlenségek, a fogságot elszenvedők lesújtó erkölcsi érzete képesek a szellemi egyensúlyt megzavarni.

Az elmebetegségek keletkezesére befolyással van az életkor is. Leggyakoribb az a szellemi és testi fejlettség tetőfokán, férfiaknál a 35—50 életév közt, nőknél 25—35 közt, midőn a létért való küzdelmek súlyosabban nehezednek az egyénre. A serdülés időszakában főleg az onania, a menstruatio első jelentkezésével s a rohamos fejlődéssel járó ideges izgalmak, súlyos betegségek által feltételezett agykimerii- lés, gyermekeknél a fogzás, bélférgek, az aggkorban az előrehaladó agysorvadás segítik elő.

A vallás annyiban lehet hefolyással, a mennyiben az a fajok kereszteződését gátolva, az idegrendszernek fokozatos elfajulására vezet.

Legfontosabb szerepet játsza az elmebetegségek aetiologiájában az öröklési dispositio. Ez mintegy vörös fonal húzódik végig a családok életében. Az elődök elmebaja, nehézkórja s egyéb idegbetegsége, alkati megbetegedése (tuberculosis, scrophulosis, syphilis), iszákossága az utódokra nézve végzetessé válhat. Mindezek bizonyos hajlamot oltanak beléjök, melynek talaján adandó alkalommal az elmebetegség kifejlődhet. Fokozódhat e dispositio a ferde nevelés,