Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)
II. Rész. Alkalmazott elmekórtan - 16. Az elmebetegek tébolydai elhelyezése
193 és kényszereszközök csak szükség esetében a beteg és mások megóvására és csak orvosi rendelet folytán alkalmazhatók, a szükség elenyésztével azonban haladéktalanul megszüntetendők.» 76. §. «Felgyógyult, úgyszintén a megfigyelés folytán elmekórosnak nem bizonyult egyének azonnal elbocsátandók.» A kórházakra és gyógyintézetekre nézve az 1876. évben 51671. sz. a. kiadott m. k. belügyminiszteri szabályrendeletben a következők vonatkoznak az elmebetegekre: 49. §. «Elmebetegek a közkórházi jelleggel felruházott kórházakba és gyógyintézetekbe csak azon esetben vétetnek ápolás alá, ha elmekórosak befogadására szolgáló külön helyiségekkel vannak ellátva; ezek hiányában elmekórosak oda, a mennyiben az intézet helyiségei engedik, csak megfigyelés végett és oly esetekben, midőn az ily betegek felvétele közrendőri szempontból szükséges, vétetnek fel, máshová történendő elhelyeztetésükig.» 50. §. «Ha a megfigyelés folytán az elmebeteg rendszeres ápoltatásának szükségessége kiderül, a kórház, a betegnek tébolydába való elhelyezése végett, a kórrajznak és a beteg kórházi iratainak csatolása mellett, a belügyminiszterhez felterjesztést tesz, az 1875. évi IH. t. ez. 8. §-ában érintett esetekben pedig a beteg községi ápolás alá adandó.» 51. §. «Ha valamely közkórház vagy gyógyintézetbe, mely elmekórosak befogadására szolgáló külön helyiségekkel bír, a monarchia másik felében honos 13 Gyakorlati elmekórtan.
