Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 12. Veleszületett butaság (idiotismus)

121

A buták gyógykezelésénél alig tehetünk valamit. Ezek inkább ápolást, mint gyógykezelést igényelnek. Azokra nézve, kiknél még a szellemi képességnek némi jelei mutatkoznak, áldásosak ama intézetek, hol őket rendszeresen oktatják s alkalmasakká teszik arra nézve, hogy primitiv szellemi képességeiket némileg értékesíthessék a társadalomban.

17. Kórrajz.

E. F., 33 éves, izrl., hajadon, g—i születésű, 1887. aug. 1-én vétetett fel a Bókus-kórház megfigyelő-osztályára.

Előzmény. A családban elme- és idegbetegség nem fordult elő. Gyermekkorában súlyos agybetegséget állott ki, s ez idő óta görcsös rohamokban szenved, mely alatt öntudatlan. Mindig gyengébb szellemi képességgel bírt. írni, olvasni nem tanult meg. Gyakrabban voltak kisebb-nagyobb izgalmai, melyek utóbbi időben annyira fokozódtak, hogy házi ápolás alatt nem volt tartható. A járó-kelőket megtámadta, kövekkel dobálódzott, szüleinek nem engedelmeskedett. A legcsekélyebb ok miatt (pl. kívánságának nem teljesítése) ingerült lett.

Jelenállapot. Az elég jól fejlett és táplált 162 cm. magas nő beteg hajzata fekete. Homloka alacsony, szűk, a koponyatető lejtős. Koponyaméretei: hosszátmérő : 175, haránt átmérő: 136, magasság: 114, körzet: 523 mm. Irise zöldes barna, jobb láta tágabb, mindkettő renyhébben reagál. Alsó ajka vastag. Nyelve nem reszket. A jobb facialis elsimult. A jobb kéz nyomó ereje: 20, a balé: 10 klgm. Térdleflex