Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 10. Aggsági butaság (dementia senilis)

101 Máskor tönkre teszik értékpapírjaikat, hogy hozzá­tartozóik ne jussanak hozzájok. A legszeretőbb családapa megváltozhat s a leg- brutálisabbá válhat. Az agykérgi sorvadás előre haladtával a hüdési tünetek is fokozódnak, nagy hajlam mutatkozik vér­bőségre, melynek következménye tüdőhurut, vize- nyő, tüdőgyuladás, bélhurut, kimerítő hasmenés. Ürülékeiket maguk alá bocsátják, piszkosak s végre kimerülés folytán elhalnak. Sokszor csak múló elmezavartsági tünetek mu­tatkoznak az ilyen megrongált idegrendszer talaján, melyek megszűntével a beteg elég normálisként im­ponál. Ilyen esetekben nehezebb a betegség eldöntése s a laikust sokszor tévútra vezeti. A betegség természeténél fogva, hol mélyre ható agyszöveti elváltozásokkal lehet dolgunk, keveset te­hetünk gyógyszempontból. Főfigyelmünket a testi erő fentartása képezi. Zsongító eljárást követünk, bort, tápláló ételeket ren­delünk. Megnyugtató szer gyanánt ópiumot, vagy chloralt használhatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy a test nagyobb hő veszteséget ne szenvedjen el, miért is melegen öltöztessük a betegeket, annál is inkább, mivel ilyen korban a hőtermelés csekélyebb. Gondos figyelmünk tárgyát képezzék a beteg kiválasztási mű­ködései : a székletét és vizelet-kiürítés. Ilyen egyének­nél u. i. igen gyakori a vizeletrekedés, mi mesterséges izgalmakat válthat ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom