Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 9. Terjedő hűdéses elmezavar (paralysis progressiva)

95

13. Kórrajz.

K. T., 33 éve^, r. k., nőtlen, p—i születésű földbirtokos, 1885. jan.

29-én vétetett fel a Rókus-kórkáz megfigyelő-osztályára.

• 1LJ • : 1 • ' .

Előzmény. Apja mellbetegségben halt el, anyja s négy testvére él s egészséges. A családban rajta kívül sem elmebajos, sem nehézkóros nem volt.

Tíz éves koráig sokat betegeskedett, egy ízben a kazalról leesvén, a tarkó tájon megütötte magát s állítólag ennek folytán görcsös rohamokat kapott, melyek hosszabb gyógykezelésre teljesen megszűntek. 25 éves korában lófuttatás alkalmával ugratás közben lovával együtt felbukott, mellcsontján sérülést szenvedett s rövid időre eszméletét vesztette.

Jogot végzett. Fiatal kora óta kicsapongó életet élt, egy milliónyi vagyonát elprédálta, így többek között Párisban állítólag egy esztendő alatt 400 ezer /

forintot költött el. ügy bor, mint szerelem tekintetében sokat excedált, syphilist szerzett.

Elmebaja egy év óta kezdődött, erősen onanisált, álmatlanság gyötörte. Már egy bálon feltűnt zavart magaviseleté, de elmebaját csak akkor vette környezete komolyan, midőn egy szűkebb körű társaságban anyját azzal lepte meg, hogy X . . . asszony neki rendez-voust adott az ágyban. Lassankint aztán badar nagyzási téveszmék fejlődtek ki nála, melyek folytán úgy a társadalommal, mint környezetével többször jött összeütközésbe.

Jelenállapot. A 180 cm. magas, rachiticus csontrendszerrel biró beteg izomrendszere meglehetősen