Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 9. Terjedő hűdéses elmezavar (paralysis progressiva)

93

parsesthesiák, kisebb fokú anaesthesiák, mely utóbbiak, főleg az ingereknek hiányos perceptiójában lelik magyarázatukat.

Végre paralyticusoknál az összes tengéleti működések hiányosak. A test hiányosabban tápláltatik, a bőr száraz, a csontok törékenyek, az izmok lesoványodnak. Nagy hajlam mutatkozik passiv vérbőségre, lobokra, a szövetek zsongtalanságára, könnyen támad rossz indulatú decubitus, vérbőség a tüdőkben, májban, vesékben, belekben s ennek következtében tüdőhurut, tüdőgyuladás, tuberculosis, profus hasmenés s teljes kimerülés folytán halál.

Úgy a szellemi, mint a mozgási tünetek lassankint fokozódnak, a beteg elméje igen gyengül, nehezen fog fel, hiányosan associál, nem tájékozódik. Piszkos, maga alá vizel. Erősen salivál, tehetetlenül íetreng, vagy botorkál ide-oda. Gyakran tépeget, szálakat huzdál a takaróból.

A paralysisnél általában három alakot különböztetünk meg:

1. Izgalmakkal, nagy önkívülettel s félelmi deli- riumokkal járó alakot, mely sokszor rohamosan vezet halálhoz, míg máskor jobb prognosisú és súlyos neurasthenia képét tárja elénk.

2. Kifejezett nagyzási téveszmékkel járót.

3. A csendes paralysist, melynél úgy a hüdések, mint az elmegyengeség minden izgalom nélkül haladnak előre, avagy színezve van hypochondriás és nihi- listicus deliriumokkal s melancholiás nyomottsággal.

A bántalom az esetek legnagyobb számában idült