Moravcsik Ernő Emil dr.: A gyakorlati elmekórtan vázlata (Budapest, 1888)

I. Rész. Kórodai elmekórtan - 9. Terjedő hűdéses elmezavar (paralysis progressiva)

90

jegyzéseket tesznek rájok. Követelésekkel lépnek fel ott is, hol ennek helye nincs.

Gyakran aztán nagyobb mérvű izgalmak törnek ki rajtok. Terveik elé vetett legcsekélyebb akadály folytán erőszakosan reagálnak, megtámadják környezetüket. Sőt dühöngő rohamok is jelentkezhetnek nálok, a midőn felette közveszélyesek, törnek, zúznak, kiabálnak. Ezen rohamok azonban rövidebb- hosszabb idő múlva megszűnhetnek. Máskor öntudatuk elhomályosul, ruháikat letépik, izgatottan futkosnak ide-oda, mérgeztetési deliriumaik következtében nem étkeznek s nehány heti izgalom után beállott kimerülés folytán el is pusztulhatnak.

Máskor a j)aralyticusoknál sajátságos hypochon- driás s nihilisticus téveszmék mutatkoznak. Azt mondják, nincs kezük, fejük, gyomruk, nem tudnak járni, beszélni. Ennek folytán nem is étkeznek. Majd meghalni készülnek, behunyt szemmel s összekulcsolt kezekkel fekszenek órák hosszáig.

Jellemzőnek szokás felemlíteni a nagyzási téveszméket is, bár ezek nem oly gyakoriak paralysis- nél, mint eleinte hitték. A nagyzási téveszmékre nézve jellemző, hogy azok folyton változnak s a leg- badarabb tartalmúak s a legszélsőbb határok közt mozognak. A beteg királynak, herczegnek, grófnak, miniszternek, felette gazdagnak, milliomosnak mondja magát. Sok háza, nagy birtoka, szép ékszere van. Mindenhez ért, tud minden nyelvet, minden hangszerhez ért. 0 a legokosabb ember. A nagyzási téveszmék mindig a korlátolt Ítélőképesség, a nagy