Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
85 kérdik, hogyan és mi alapon fedezik szükségletüket. A hozzájuk közelállók, családtagok, rokonok, jóbarátok látogatása hidegen hagyja őket, legfeljebb a kapott ételeket, nyalánkságot fogyasztják el mohón s aztán minden hálaérzés nélkül hátat fordítanak nekik. Eltompul vagy teljesen elvesz conventionális és szeméremérzetük is, illetlenül köpködnek, bocsátják el ürülékeiket, vagy szégyenkezés nélkül a környezet szemeláttára onanisál- nak, masturbálnak, legszemérmetlenebb kifejezéseket használnak. Azok a szálak, amelyek a társadalmi, családi élethez fűzik, meglazulnak vagy teljesen megszakadnak. A hangulatbeli kóros árnyalatokat többé-kevésbbé kifejezett vaso- motoros és légzési zavarok szokták kisérni, melyek bár egy és ugyanazon idegrendszerbeli kóros folyamatból erednek, de egymásra gyakorolt kölcsönös hatásuknál fogva intensitasukat fokozhatják. A exaltáltság és depressio állapotának változása esetében a vezetésem alatt álló elme- és idegkórtani klinikán végzett megfigyelések kiderítették, hogy úgy a pulsus, mint a vérnyomás, élénk ingadozásokat tüntethet fel és pedig az előbbi 70—110 között váltakozott oly módon, hogy a gyorsabb érverés a depres- l^sTaTalacsonyabb az euphoriás, expansiós stádiumban mutatkozott. Az utóbbiban a vérnyomás 40—80, az előbbiben 80—110 közt ingadozott. 2. Az észrevevés rendellenességei. Az észrevevés, mely az öntudatnak odaterelődését tételezi fel, egyszerű (elemi) vagy összetett (complex). Az idegrendszerünkre ható uj ingereket ugyanis vagy csak egyszerűen észrevesszük (percipiáljuk), vagy összes sajátságaikban elemezve felfogjuk, megismerjük (appercipiáljuk) vagy a már egyszer észrevetteket újra felismerjük (identificatio). A hallott hangról pl. csak tudomást veszünk, avagy annak minősége, származása, a külvilághoz, a körülményekhez való viszonya is világossá válik, amidőn aztán nemcsak azt tudjuk, hogy valamit hallottunk, de megkülönböztetjük azt is, zörej, zenei hang, beszéd volt-e, kitől származott, ránk vonatkozott-e, mi volt az értelme, sőt hogy viselkedjünk vele szemben stb. Ez utóbbi esetben tehát már a meglevő képzetek sorozatával kapcsolatos associatiós művelet is megindul, amely mérlegel, a különféle sajátságok szerint, térbelileg, időbelileg összehasonlít, csoportosít, különválaszt. Több érzékszervnek egyidejű coordinált ingerlése elősegíti és szabatosabbá teszi az összetett észrevevést. A látott virágnak pl. így alakját, színét, illatát, consistentiáját is megismerhetjük. A különféle érzéki benyomások annyira associalódva rakódhatnak le emlékképeinkben, hogy más alkalommal már elégséges az egyik sajátságot észrevenni, hogy az egész kép teljességében jelenjék meg öntudatunkban. A szellemi életünk tartalombeli elemeit alkotó (érzéses és motoros) emlékképeket nem csupán csak az érzéki észrevevés alapján nyerjük, hanem egy részét intellectusos utón (hallomás, olvasás, tanulás, kitanítás
