Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - III. Vegyes okok
64 Öröklés útján az egyén vagy csak dispositiót nyer, amely — ha a körülmények kedvezők — az egész életen át~ís latens maradhat, vagy az egyik-másik előddel azonos (egynemű) vagy másformáju (különnemű) elme-, idegbajt. Néha a család egyes tagjain a betegség különféle alakját találjuk (polymorphos öröklés), sőt egyesek érintetlenek is maradhatnak. Amidőn csak az atya vagy az anya szenved valamely ideg- vagy elmebajban, egyszerű neuro- vagy psychopathiás terheltségről szólnak. Olyan esetben pedig, midőn a fel- és lemenő, valamint oldalágban is több generation át fordul elő az elme- vagy idegbetegség, degeneratiós állapotról. A gyermek azonban, mint ismeretes, nemcsak szervezeti, psychés, charakterbeli rendellenességet örökölhet szüleitől, de infectiós állapotokat (syphilis, tuberculosis stb.) is. Az ilyen pathologiás terheltség tényezői az elődön az elme- és idegbetegségén kívül az iszákosság, öngyilkosságra, bűnösségre való hajlam, az excentrikus, bizarr, fegyelmezetlen Charakter. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az örökléses terheltséget az újabb és újabb egészséges egyének utján való kereszteződés megjavíthatja és lassanként eliminal- hatja. Ha azonban ez nem történik meg, a degeneratio fokozódik s ennek lépcsőit Morei a következőkben állította össze: 1*. generatio: neuropathiás alkati erkölcsi romlottság, kicsapongás; 2-ik: rohamos kitörésekre, súlyos idegbajokra, alkoholismusra, bénulásod állapotokra való hajlam; v3-ik: elmezavar, öngyilkosság; 4-ik: fejlődésbeli visszamaradás, veleszületett butaság és a nemzőképesség megszűnése. A degeneratiós állapot "bizonyos testi és psychés jelekben (stigmata Regenerationis) is kifejezést szokott nyerni. A testiek a fejlődésbeli szabálytalanságok, amelyekről az elmebetegségek általános tünettanának „trophiás rendellenességei“ között lesz szó, továbbá bizonyos veleszületett functiós rendellenességek, mint: az izombeidegzési zavarok, rángások, görcsök, hebegő, selypítő beszéd, nystagmus, ptosis, kancsalság, a dongaláb, lúdtalp, balkezüség, az érzékszervek működésének megváltozása, az érintési és fájdalomérzés fokozódása és csökkenése. A degener óitokban a psychés, charakterbeli rendellenes vonások sajátságos mozaikszerüen csoportosulnak s értelmi és érzelmi sphaerájuk disharmoniája következtében nem képesek a társadalomba, a normalis egyén gondolkodásának keretébe a szükséges módon és mértékben beleilleszkedni. Lépten-nyomon túlcsapnak a korlátokon, rendellenes igerlékenységü idegrendszerük a rájuk ható ingerekre kelleténél nagyobb vagy kisebb fokban reagál. Részben a könnyebben keletkező közérzési zavarok, részben az affectusos élet túlsúlya mellett az értelmi gátlást megkerülő ösztönszerü, impulziós cselekedeteik a bizarr, excentrikus, indokolatlan bélyegét nyomják rájok. A kórosan fokozott, a körülményekkel, a lehetőség határaival nem számoló phantasiájuk még a helyes ellenőrző képzetek érvényesülése előtt vált ki elhatározást, tetteket s csapongva űzi egyik irányból a másikba, megteremtve a fegyelmezetlenség, az állhatatlanság jellegét. Magukviseletének motívumai nem a reális élet szükségletéből, a célszerűség és helyesség adta feltételekből, hanem a képzelet, az álomképek, a rendellenes érzések világából fakadnak. Vágyaikat, törekvéseiket a hypertrophizált egoismus irányítja. Az olykor fel-felcsillámló altruismus
