Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia) - I. Testi okok - 2. Traumás operatiós befolyás
30 enélkül is, a központi idegrendszer minden kimutatható anyagi elváltozása nélkül lassankint fejlődhet a neurastheniás és hysteriás állapot azon alakja, amelyet traumás neurosisnak (neurosis traumatica) szokás nevezni. Az agygerincvelőrázkódtatás után az esetek súlyossága szerint az öntudat rövidebb-hosszabb időre (néhány másodperctől néhány órára vagy napra) elhomályosodik s az általános collapsus tünetei fejlődhetnek ki, amidőn az arc felette halvánnyá, hideggé, verejtékessé, a pulsus kicsinnyé, könnyen elnyomhatóvá, a légzés nehézzé, akadályozottá (dyspnoé) válik, önkéntelen vizelés és hányás áll be. Súlyosabb esetekben némelykor néhány óra alatt halál következik be, legtöbbször azonban az öntudat rövidebb-hosszabb idő múlva feltisztul, a beteg csak a rázkódás előtt történt időre emlékszik, arca halvány, tekintete bágyadt, járása lassú, bizonytalan, remegő lesz, a testi és szellemi bágyadtság jeleit érzi. A betegek egyrésze elég gyorsan, mig a másika csak lassankint, napok, hetek múlva szedi össze magát, pnnyira, hogy fenn járhat, némi szellemi vagy testi munkát végezhet, de, bár látszólag helyreállott, ez esetek bizonyos számában lassankint fokozatosan, kifejlődő s a neurastheniához és hysteriához hasonló ideges állapot tünetei bontakoznak ki rajtuk. Fejfájás, fülzugás, szédülés, álmatlanság, bágyadtság, levertség, étvágytalanság, általános gyengeség, a betegség kiváltó okát képező szerencsétlenség körülményeire való gyakori önkéntelen visszaemlékezésre fokozódó s vehemensebb alakban nyilvánuló szorongás, félelemérzések, hangulatbeli ellágyulás, paraesthesiák (a test különféle részében érzett szúró fájdalmak, bizsergés, égetés, fejnyomás stb.), anaesthesiák, hyper- aesthesiák, motoros zavarok keletkeznek. Meglehetős részvétlenekké válnak hozzátartozóik, rendes hivatásuk iránt, kerülik az emberek társaságát, gondolkozásuk megnehezült, a hozzájuk intézett kérdésekre lassan, vontatva, halk hangon felelnek, figyelmüket nem képesek sokáig rögzíteni egy tárgyra, néha emlékezetük a közelmúlt eseményeire nézve gyengült. Bizonyos szellemi és mozgásbeli vontatottság, akadályozottság tünetei észlelhetők rajtok. Többnyire lehorgasztott fejjel lassan, bizonytalanul járnak, könnyen kifáradnak s a testmozgás kellemetlen subjectiv tüneteket vált ki, milyen a hát, alsó végtagokban érzett feszülés, sajgás, kisugárzó fájdalom, gyakran nyújtózkodnak, habozókká válnak, nehezen határozzák el magukat, hogy felálljanak, elinduljanak valahova. Álmukban sötét és ijesztő színekben látják az átélt eseményeket s heves szívdobogás és bő verejtékezés közben remegve ébrednek fel. Sokat panaszkodnak, minduntalan súlyos agy- vagy gerincvelőbaj fejlődésétől félnek, nem bíznak javulásukban, gyógyulásukban s minden orvosi beavatkozást kétkedve fogadnak, vagy egyenesen visszautasítanak. Nagy szerepet játszik a kórképben gyakran a simulálás gyanúját felébresztő túlzásokra s a részvét felkeltésére irányuló hajlam. Panaszaikat és feltüntetett testi és szellemi fogyatkozásaikat éppen azért nem erősítik meg mindig az
